i’m on my way back home. home is my hometown, i havent been
at home in the last 4 months. it will be fun. but i need 3 hours on the bus to
get there. so seems like i have some time to continue my story. are you happy??
yeah, i know you’re happy and curious about what happened to me in cleveland.
so here you are. enjoy:
as you already know, i took the late night bus from NY to
Cleveland. Lisa warned me this Port Authory is huge. yeah. we have to admit, i
was walking 10 minutes underground after a took off the train to find a gate to
the bus station. but i had amazingly big luck. the first door said it’s for the
greyhound
interesting, in america bus stations are like airports in
some way. you know, in hungary there’s only one big transit company, and all
the big stations are for them. so if you go in a station it will be just one
company. there you have different ticket agencies for the different companys
and there are signs everywhere saying search this agency here, the buses are
going from there. just like when you’re an an airport.
so back to port authory: i had luck. in the first door i
found the greyhound, even if the place is really HUGE. the guy at the
information started to flirt with me, saying how cute i am, and we should drink
a coffe once. unfortunately, i told him, that’s my last hour in NY. he was a
bit upset, but what could he do :P he showed me the way to the buses and wished
me fun for my journey.
then i went downstairs, and checked my bus. fortunately
there was a woman with 2 girls helped me what should i do. they took the same
bus like me. they showed me that i should check my bag in (what??? there’s no
things like this at home O.o), and took care of my luggage when i went to buy
some food. at the shop there were 2 boys, nearly over 18, flirting with me too.
or just being amazingly kind and cute. i started to feel like all americans are
like this. and i have to admit, i just barely met americans who are not
friendly.
so to go on with the story, the bus left about 10. as i
mentioned before i was not sure if travelling evening is the best decision,
buti t was ok. the chair was not th ebest buti f you are tired it works.
leaving the CITY was beautiful. i just realized that i didnt see new york at
night. totally looks like in the envelopes. beautiful. that’s the city of
blinding lights. even if not my favourite, but it has the ’feeling’. i woke up
some times in the middle of the night. that was the middle of nowhere. looked
like hungary in some way. kinda the same trees, the roads look the same…
anyway i arrived to cleveland at 7 in the morning. it was
dark. unusually dark. i realized that i skipped the summer :/ fall is coming.
my host, Ryan told me he can pick me up, but i had to wait for him. first a
homeless guy entertained me. tried to get money . he helped everybody to handle
the suitcases, then excepting change. i told him that he can not get anything
from me, but a muffin, he was not happy, but took it. then finally Ryan
arrived.
he was not living in Cleveland, but a town about 10 minutes
away, called Lakewood. everything you have to know about Ryan: he is quiet.
just barely speak, and has a lot of music. and oh, you say you have a lot music
too? you mean you have about 10-20 CD-s? or if you are super good you have 50?
he had about 200! (but not U2. i dont know why…. :/) but he had a lot! likes
reading, living alone. quiet.
so in the morning i had some nap, than about 12 he took me
to the train station (something like the suburban railways in budapest) to go
in cleveland. at the station i started to talk with a guy, he was really
freindly (what a surprise :D ). told me which way is the rock hall.
so finally we arrived to the Rock and Roll Hall of Fame.
guys, listen to me, do not buy single ticket!! makes no sence. nothing! do NOT
do it! ok?? buy membership card. one day adult ticket is $22, a solo rocker
membership card is $50. the normal one allows you only one entrance that’s all.
as a solo rocker you can get in free for a whole year!! i was there for 2 days,
that means i should’ve pay $44. so 2 days plus 8 dollar and you get membership
tshirt, stickers, invitation for the new exhibits, and 10% discount at the shop too. so totally
worth it. what is more! everybody who works there will be pleased: ooh, look, a
member! how do you like it? thanks for being a member! they are just cute :)
i bought my ticket then went down. btw, the exhibition
starts at the the basement, that’s the biggest part. after the steps look
right, you’ll see a tour bus, and 2 shelfes with guitars. one of them had about
5, designed after 9.11, with firefighters and the towerns on them. looked nice.
then if you look a bit left there’s a big door, somebody sitting in fron of it.
they just check if you have a wrist band, then let you in. i liked that nobody
bothered me when i was in. nobody looked at me bad because checking the staff.
all employees there are also at least as big rock funs as you. J you can just look
around, and whisper: OMfckG it’s amazing. they will just smile on you.
so you go in. start with the mistery train theater. they
have a short movie about how the rock started. american rithim and blues .
Bessie Smith, Louis Amstrong… then they have an interactive desk with all the
early artists, you can listen whatever you like.
if you move on there you’ll find some cabins with music
player desk. here you can search the bands and artist and it will say which
other bands are the role models for them . it’s like a line how it goes back to
the beginnings J i
liked it’
then there’s a part with TVs showing protest against the
rock music. my favourite part was when a kid about 17 talked at the church:
when you listen rock and roll you feel like you want to break the rules, loose
controll and dance. feel like the devil inside you. i had to laugh at it J well darling, that’s
the goal. this part made my day. awsome J
Elvis is the king! he is amazing. there was a hole room for
him and his gadgets. they have his car, suits, letters…. amazing. they played a
tour video too, and i fall in love with him. great music, good voice, and his
behavior is… i dont know… what can you say when a girl throws her bra ont he
stage? he just said: darling, is that yours?
then laugh. when he is on the stage you can see the human, not just the
super star.
ok, i see, you’re starting to get bored, but understand me.
this museum was my dream! this was the only thing i wanted to see anyway.
anything could happen i have to see the Rock Hall. but i know, i know. for you
it’s not as interesting. so i try to be
not as specific.
so you can also find in the basement the a photographer’s
work, rock ont he radio: the first riporters who played rock, the rock map,
beatles and the rolling stones. the local ones: cleveland bands, big bands and
singers f.e.: david bowie, madonna, janis joplin, red hot chilli pappers, the
beach boys, michael jackson. then a bit bigger section for the ramones,
nirvana, AC/DC, U2 (omg when i found U2!!!!! aaaaaaaaaawwwww i was standing
there for at least 30 mins. they have Adam’s bass guitar from the popmart tour,
handwritten lyrics from the first album aaaaaawww!!!) beatles! (i saw John Lennon’s glasses! you
know, the round ones!) jimi hendrix! his staff is amazing! he draw a lot, and he is good in it!
ok, we can move ont he 1st floor. here’s an exhibition of
how the technice improved. tapes, CD, mp3. then the first electric guitars,
starting with Les Paul. then a room about how everything changed when the MTV
came in. a corridor of the new inductees… ect ect
then music boxes with the whooooole discography of all the
inductees. do you know how much did i pray for this??? i turned on the volume and
enjoy…. amazing.
if you ignore the bufe and the tables you can find the hall
of the inductees. at this very moment my heart stopped beating for a minute.
the corridor was ’open air’ or i dont know how else could i say. i mean it was
not open air, but with one air with the entrance. the ceiling was high, with
glass everywhere so you could see the sky. anyway, when i was walking to the
door to the inductee part just in front of me what did i see?? one thing i
really wanted, but when i arrived i didnt nottice, because it was above me. the
trabants from the ZooTv tour. yes. as far as i know there were 2. nop guys.
they have 4! and the ZooTv sign. i was 1! yes only one year old when U2 used
them. meet your favourite and the history. never felt something like that
before.
inductee part. movie about the inductee ceremony highlights.
i watched it 4 times if not more. i enjoyed it so much! J then there was an other
movie, so amazingly loooong!!! showing all the inductees from the beginnings. i
watched it from 1996 til 2013, but it was about 50 mins. long long long… then
there was a corridor of all the signatures of all the inductees. started to
take pictures of some (AC/DC, Metallica…) then a guy told me they want to close
so i should leave :D he said it so kind we started to talk a bit (americans….)
:D
so i had to go down. i checked the gift shop if i want to
get, but i postponed it to the other day. i wanted to go and see the beach of lake erie,
but it started to rain, so i called Ryan to pick me up. he took me to a
restaurant, ate something, then go home. we listened a clash album, drinking
pumpkin ale (the strongest beer i drank in america!!) then went to sleep. or
kinda. i had some messeges with Everett when will i arrive to phoenix. i think
he was a bit frustrated (just like me). after 1 and a half year online talking
meeting tents to be exciting. what if the other is not like i excepted??
so second day in cleveland. i’m getting tired of writing so
let’s get faster :D second floor end, there’s a photograph collection of the
early days of U2. ok, i stop J
then there was the so called Wall from the pink floyd. i have no idea what’s
that, but looked cool and creepy.
last 2 floors was a special exhibition: rolling stones, 50
years of satisfaction. for my grannie i try to avoid swearing, but this was
FUCKING COOL!!! i fall in love with
them.
it was about 2pm and i finished with everything. i bought
something to eat then went back to check some things again. fe. i didnt have
time to watch the whole elvis movie so my time came J i was hanging around there
til closing again. then went to the gift
shop to buy some presents ;) saying goodbye to my big dream. it was so
amazing!!
now i didnt feel like going back and hang out with Ryan, so
i went to the beach. it was about 2 mins walking. Erie is BIG! like an ocean
but not salty water. and the sunset was beautiful. i’ll show pictures later. i
was chatting with my sister for a bit, then Ryan wrote that he is around when
can he pick me up and he found a hungarian restaurant, so if i want we could go
there. i said sure, i’m ready to go! unfortunately by the time we got there
they were closed. i saw paper saying: dobos cake, the best in ohio. i was so
angry and upset :/ maybe next time… we had to go to an other place, nothing
special.
i packed my staff, ready to leave the other day. i went int
he city with the train as usual, and i had a cappuchino at the tower (a big
market place in the middle of cleveland) then i started to look after the rock
and roll library. i checked the way online, it shouldnt be but 20 mins walk.
yeah, but it’s america. they’re not prepared for people who wants to walk. no
sidewalks. and you’re not allowed to walk next to the roads (surely, with 3
lines in one way you dont even want) so i walked nearly 2 hours to get there. i
nearly gave up, but i’m proud of myself, i did it! i was with a bagpack and a
BIG and HEAVY luggage, but i did it!! the woman at the library was cute too. we
have to admit, the place is not the biggest one. not bigger then my high
school’s library, but still, they are just books about the rock music. i found
a shelf with U2 books i’ve never seen. my favourite is the one called something
like get up off your knees. it’s a series about how music infuence your
religion. when you listen music how can it make your feelings stronger. i
opened the book at a story about a girl
who survived 9.11 and after it she and her husband was listening U2’s god will
send his angels and they felt the healing of the city. slowly, really slowly.
you will never forget, but it still healing.
learning of the 2 hours walk i decided to take a taxi back
to the city center (btw, i know in hungary they teach to use city center, but
it’s called downtown. i should use it too :D ). so i wanted to take a taxi to
the downtown and from there i could’ve go with train to the airport. i called
them, the girl said they will be there
soon. what is soon??? i called them back in 20 mins, she said the taxi
will be there in 5 mins. after 10 mins i called again, now a driver called me
back, he said he’ll be there in 5 mins. after 10 mins he arrived. so all in all
i waited 40!!!!!! minutes for a taxi. what’s this???? i was just so late so i
told him to let’s have a deal. because i had to wait i wont pay but the half
price, but take me to the airport. he said ok, so in 20 mins i was at the
airport, finally in time! and here comes the phoenix part, what’s an other post
J talk to you later, and
dont forget to check the pictures!!
MAGYAAAR!!
szóval épp hazafelé tartok. az igazi haza fele. már nem
voltam otthon vagy 4 hónapja. vicces lesz. még vagy 3 óra utazás áll előttem
(ami már csak kb másfél). szóval úgy tűnik van egy kis időm folytatni a blogot.
örültök, mi??? tudom örültök, meg még kíváncsiak is vagytok hogy mi történt
velem clevelandben. no itt van,
élvezzétek!
szóval ahogy már tudjátok, az esti busszal jöttem el new
yorkból. Lisa figyelmeztetett, hogy ez a port authory hatalmas. és tényleg az!
kb 10 percet sétáltam az aluljáróban miután leszálltam a vonatról mire
egyáltalán megtaláltam a buszállomást. de nem hiszitek el mekkora mázlim volt!
elsőre beletrafáltam a greyhoundba.
mert amúgy az amerikai buszállomások nem ám olyanok mint
itthon. jobban hasonlítanak a reptérre. itthon csak egy nagy cég van (volán)
ami mindenhova elvisz, de ott aztán minden van! különböző helyeken tudsz
informálódni meg jegyet venni.
de térjünk vissza Port Authoryhoz: szerencsém volt. elsőre
megtaláltam a greyhoundot, még akkor is ha a hely rohadt naaagy! a srác az információs pultnál elkezdett vleem
flörtölni, mondta hogy milyen kis cuki vagyok, és hogy valamikor el kéne mennnk
egyet kávézni. sajna, így mondtam neki, ez az utolsó kb egy órám new yorkban.
kissé el volt keseredve, de hát mit tudott tenni :D megmutattta merre kéne
mennem, meg jó utat kívánt.
miután sikeresen landoltam a mozgólépcsőről megkerestem a buszomat. szerencsére volt ott
egy nőci meg két csaj, segítettek eligazodni. ők is azzal a busszal jöttek,
mondták, hogy a csomagokat be kell csekkolni (mivan??? itthon ilyen nincs O.o).
aztán el mentem vadászni, hogy ne haljak éhan az út alatt. a büfében volt két
18 éves forma gyerek, persze megint flörtölni kezdtek, vagy csak hihetetlen
módon kedvesek voltak. nemtudom… lehet hogy ez csak a sima amerikai
mentalitás?? :D véglis be kell valljam, nem nagyon találkoztam olyan
amerikaival aki ne lett volna kedves
szóval hogy haladjunk is a sztorival, a busz kb 10 körül
indult. ahogy már korábban is mondtam, nem voltam benne biztos, hogy az
éjszakai buszozás a legjobb ötlet, de véglis nem lett belőle semmi baj. a szék
nem volt a legkényelmesebb alvás
szempontjából, de ha álmos vagy ez nem sokat számít. kiúton a VÁROSból
rájöttem, hogy igazából még nem is láttam new yorkot éjszaka. gyönyörű. tényleg
úgy néz ki mint a képeslapokon. a vakító fények városa. bár nem lett a kedvenc
városom, meg kell hagyni, megvan benne az x faktor ahogy mostanában szokás
mondani :D tényleg, megéri megnézni. az éjszaka közepén néha felébredtem, és a
táj eléggé hasonlított magyarországra. nem nagyon, de a fák meg az utak egy
kicsit emlékeztettek :)
lényeg a lényeg, reggel 7 körül értem Clevelandbe. full
sötét. csak most jöttem rá, hogy teljesen kihagytam a nyarat. a kis
szállásadóm, Ryan, mondta, hogy fel tud venni majd a buszállomáson, de egy
kicsit várnom kellett rá. először egy csöves pasi szórakoztatott. próbált pénzt
szerezni, de mondtam neki hogy nálam nincs esélye J mindenkinek segített cipelni
a táskáját a kocsiig, hogy aztán talán majd csurran cseppen egy kis apró. végül
csak adtam neki egy muffint. a kis hálátlan nem nagyon örült neki, de végül
csak elfogatta. aztán meg megérkezett Ryan.
ő amúgy nem Clevelandben lakik, hanem egy mellette lévő
helyen, Lakewoodnak hívják. minden amit tudnotok kell Ryanről ebben merül ki:
keveset beszél, és rohadt sok bakelit lemeze van. ooh, hogy azt mondod neked is
van egy szép gyűjteményed?? 10-20 lemezre gondolsz? esetleg 50-re? neki volt
vagy 200! valami hülye oknál fogva U2 nem volt, ettől függetlenül meg kegyetlen
sok. szeret olvasni, egyedül él, és csendes. nagyon csendes.
reggel pihiztem kicsit, utána Ryan kivitt a vasúthoz (ami
amúgy kb olyasmi mint nálunk a HÉV). az állomáson elkezdtem beszélgetni egy
pasival, tök kedves volt (nem is értem?? lehet meg kéne szokni hogy amerikában
vagyunk??) mondta merre találom a Rock hallt.
aztán végre megérkeztem. csak a mihez tartás végett írjuk ki
hogy hova is: Rock and Roll Hall of Fame Museum, Cleveland. srácok,
hallgassatok rám, ne vegyetek sima jegyet! komolyan mondom. semmi értelme.
semmi!! a támogatói jegy (had írjam innentől membership cardnak, vagy vmi
ilyesminek) sokkal jobban megéri. a sima felnőtt jegy 22 dolcsi, a solo
rockernek nevezett member meg 50. szóval két napi beugró + 8 dolcsiért cserébe
kapsz egy rock hall member-es pólót, matricát, meghívót a különleges
tárlatnyitókra, egy évi ingyen belépést, plusz még 10% kedvezményt az
ajándékboltban. szóval teljesen megéri.
még ha csak megérné! az ott dolgozó emberek még meg is köszönik hogy tag vagy:
ó hahó! egy tag! hogy tettszik a múzeum? minden rendben? jól érzed magad?
nagyon kis aranyosak. :D
megvettem a jegyemet, és lementem. le mivel a kiállítás az
alagsorban kezdődik. ez a legnagyobb rész. leérsz a mozgólépcsőn és egyből
jobbra van egy turnébusz meg 2 vitrin gitárokkal. az egyikben volt vagy 5,
direkt 9.11es dizájnnal. tűzoltók meg a tornyok, meg ilyesmi. nagyon szépen meg
voltak csinálva. ha kicsit balra mész lesz egy ajtó ami előtt valaki mindig ül.
csak gyorsan lecsekkolják a belépődet, utána már mehetsz is (pontosabban
karszalagos rendszer van, meg se állítanak). tettszett, hogy az itteniek nem
zaklatnak. senki se néz furán ha valahol lemaradsz és tátott szájjal bámulsz.
minden alkalmazott legalább akkora zene rajongó mint te vagy. ha megállsz azt
suttogva: aztakurvademenő, max csak mosolyognak rajtad J
menjünk tovább, a kezdés egy mistery train-nek nevezett mozi
szoba, ami a rock kezdeteit mutatja be. amerikai rithim and blues, Bessie
Smith, Louis Amstrong… aztán van egy interaktív pult is, ahol belehallgathatsz
a koraiak munkásságába. van minden mi szem szájnak ingere.
aztán van egy rész pár TVvel, ami a rock elleni propagandát
mutatja. ez a kedvencem. egy srác 17 körüli a szószéken beszél (saját
tapasztalatok alapján) a rock and rollról: olyan mintha ki akarnál törni, nem
engedelmeskedni a szabályoknak, elengedni magad. mintha az ördög költözne
beléd. nevetnem kellett rajta. hát szivem…. ez lett volna a cél :D
és igen: ELVIS A KIRÁLY! fantasztikus. volt neki meg a
kacatjainak egy külön szoba. ott volt a kocsija, a ruhája, levelek… hihetetlen.
lejátszottak az egyik turné videóját is, komolyan mondom, beleestem. ez a pasi
egy jelenség. jó zene, jó hang, és a viselkedése…. te mit mondanál ha egy
melltartó landolna előtted a színpadon? mert ő megkérdezte a csajt: kedvesem,
ez a tied? aztán csak nevetett. amikor a színpadon láttam az embert is éreztem
benne, nem csak a szupersztárt.
tudom gyerekek, tudom…. kezdelek untatni titeket. de meg
kell értsétek, ez a múzeum volt az én amerikai álmom. az egyetlen dolog amit
meg akartam nézni. bármi történhet, a rock hallt meg kell nézni. de tudom,
nektek ez annyira nem érdekes. próbálok annyira nem részletes lenni.
szóval van még itt egy fényképész kiállítása, rock a
rádióban: az első riporterek akik felkarolták a rockot. rock térkép, hogy
milyen zenekarok fejlődtek. beatles, rolling stones, a helyi bandák, a legnagyobb
rock legendák: david bowie, madonna, janis joplin, red hot chilli pappers, the
beach boys, michael jackson. egy kicsit nagyobb rész a ramonesnak, nirvananak,
AC/DC, U2 (ohistenkénohistenkém megtaláltam!!! aaaaaa!!!! majd 30 percet álltam
ott. megvolt Adam popmartos basszus gitárja, eredeti dalszövegek az első
lemezről aaaaw!!) aztán megint beatles! láttam john lennon szemüvegét, tudjátok
a kis kereket. jimi hendrix. rohadt jó cuccai vannak. egy csomó ruha, meg
rajzok stb…
oké, menjünk tovább: első emelet. kiállítás a technikai
fejlődésről. szalagok, cd, mp3. első elektromos gitár, Les Paul, egy szoba
arról a változásról amit az MTV hozott, folyosó az új beavatottakról
aztán boxok a beavatottak egész discográfiájáról. el
tudjátok képzelni mennyit imádkoztam ezért?? felcsavartam a hangerőt és csak
élvezkedtem… hihetetlen.
ha nem törődsz a büfével meg az asztalokkal mehetsz tovább a
beavatottak csarnokába. ebben a pillanatban egy percre megállt a szívem. a
folyosó ami a következő részhez vezet nyitott volt, mármint egy térben volt az
egész aulával. amit nem láttam amikor beléptem mert a fejem fölött volt, most
velem szemben volt: a U2 ZooTV turnés trabantjai. én úgy tudtam hogy 2 van nekik, de 4. meg a
ZooTV tábla is. 1, azaz egy éves voltam amikor ezeket használták. találkozni a
kedvenc zenekarod cuccaival meg a történelemmel egyszerre… sose éreztem még
olyat :)
beavatottak része. (azért használom olyan sokszor ezt a szót
mert nem tudok rá szinonimát. meg ők is mindig egy szót használtak rá, szóval
no para). egy film a beavatási ceremónia legjobb pillanatairól. vagy 4szer
megnéztem ha nem többször. aztán volt egy isssssszonyat hosszú film ami
bemutatta az összes beavatottat. én csak kb 1996tól néztem 2013ig, de bent
ültem vagy 50 percet. aztán egy folyosó a beavatottak aláírásaival (AC/DC,
metallica..) aztán szólt az egyik srác, hogy amúgy most már zárnának, szóval
takarodjak :D olyan kis aranyosan mondta, hogy elkezdtünk beszélgetni kicsit.
mondom ez amerika!
szóval lemásztam az ajándékboltba, de végül másnapra
halasztottam a bevásárlást. ki akartam menni megnézni az Erie partját, de
elkezdett esni, szóval szóltam Ryannak hogy szedjen össze. elvitt vacsizni,
ettem vmit, aztán hazamentünk. meghallgattunk egy Clash albumot, tök sört
ittunk (nem volt annyira tök jó, de legalább volt benne volume!! az első amiben
alkoholt is éreztem) aztán elmentünk aludni, vagy olyasmi. váltottam pár
üzenetet Everettel arról hogy mikor érkezek majd Phoenixbe. szerintem kissé
izgatott volt (akár csak én). véglis másfél év online társalgás után először
találkozni felettébb izgalmas tud lenni. vajon olyan mint ahogy elképzeltem???
második nap Clevelandben. kezdem már unni az írást szóval
pörgessük fel kicsit! második emelet, U2 80as évek eleji fotó kiállítás, oké
oké, most megállok mielőtt még elragadtatom magam. J aztán volt egy ’a Fal’-nak
nevezett cucc pink floydtól. tippem sincs mi az, de furcsán nézett ki.
utolsó két emelet meg a különleges kiállítás: Rolling
Stones, 50 years of Satisfaction. (satisfaction = kielégülés, utal a rolling
stones egyik leghíresebb számára, az (i can’t get no) satisfaction-ra). 50 éves
szülinapi kiállítás. mostanában próbáltam kerülni a káromkodást, de ez
KIBASZOTTULKURVAJÓ!!! beléjük estem. nincs visszaút…
kb délután kettő körül járt, és már megnéztem mindent. ettem
valamit, de végül úgy döntöttem visszamegyek és megnézek pár dolgot amire nem
volt időm. mint pl. a teljes Elvis film. megint zárásig lődörögtem J lementem az
ajándékboltba venni pár cuccot a többieknek és búcsút mondani az én nagy
álmomnak. gyönyörű volt J
nem különösebben éreztem még úgy, hogy vissza kéne mennem és
Ryannal lógni, inkább lementem az Erie partjára. kemény 2 perc séta volt. ez a
tó ha tal mas! olyan mint az óceán, csak nem sós a vize. láttok képeket később.
beszélgettem kicsit nővérkémmel itten, aztán írt Ryan hogy még mindig bent
vagyok e, mert talált egy magyar éttermet, megnézhetnénk ha van kedvem. mondtam
hát persze. sajna mire odaértünk már bezártak. eléggé lehangolt látni a
kirakatból a sütis lapot, dobos torta, somlói galuska… fene egye meg őket.
szóval egy nagyjából semmi extra amerikai helyre mentünk megint :/
aznap este összeszedtem a cuccaimat, indulásra készen
álltam. másnap bementem a városba a szokásos vonattal, ittam egy cappuchinot a
toronyban (ez cleveland plázája, minden ide fut össze. a legmagasabb épület
tele boltokkal meg irodákkal) aztán elkezdtem elsétálni a rock könyvtárhoz. ez
a rock and roll hall of famehez tartozó kis könyvtáracska a város egyetemi
részlegén. megnéztem a neten, kb 20 perc séta lett volna a toronytól. de
amerika… nem sétára vannak tervezve. én meg nem szívesen barangolok egy
nagyjából 25 kilós bőrönddel meg hátizsákkal a 3 sávos út mellett. lényeg, a 20
percből lett majdnem 2 óra. sokszor éreztem úgy hogy inkább feladom, de kemény
csajszi voltam, megcsináltam! baszott sok cuccal, de eljutottam odáig. maga a
könyvtár nem valami nagy, kicsit nagyobb mint az én középiskolásom, de
képzeljétek el azt csak zenei anyaggal. nem semmi, mi? találtam egy polcot tele
U2 könyvekkel, amiket még sose láttam, nem is hallottam róla. a kedvencem a get
up off your knees, ami egy sorozat része, ami a különböző zenekarok és a hit
kapcsolata. pontosabban hogy lehet a zene a hit katalizátora. volt egy történet
benne egy nőröl aki túlélte 9.11et és a férjével valamikor u2-tól a god will
send his angels című számot hallgatták. azt írta a nő, hogy olyan volt mintha
érezné a város gyógyulását.
tanulva a 2 órás sétából vissza a város központ felé már
taxit rendeltem (apró észrevétel a városközpont megnevezéséről, hogy tanítják
ezt nekünk itthon. bármikor tanultam, city centernek tanítják itthon. hát nem
gyerekek. downtown! jegyezd meg. :D ) szóval taxi utána meg vonattal ki a
reptérre. felhívtam az egyik társaságot, mondták nemsokára érkezik a kocsi. no
de mi is az a nemsokára??? 20 perc már kicsit soknak tűnt, felhívtam őket
megint. mondták 5 perc és ott lesz. 10 perc múlva megint hívtam, amikor már átirányítottak
az egyik söfőrhöz, aki mondta hogy 5 perc és ott van. persze 10 perc múlva
érkezett meg, summa 40 percet vártam. gondolhatjátok milyen ideg volt bennem.
lekésni a repülőt nem jó móka. mivel ugye késésben voltam megdumáltam vele,
hogy a késés miatt fél áron, de vigyen ki a reptérre. de szerencsére időben ki
is értem, phoenixi rész meg majd a következő részben. minden jót gyerekek,
vigyázzatok magatokra, és nézzétek meg a képeket!!
PICTURES - KÉPEK
getting closer - közeledünk közeledünk.
more close - még közelebb
and yes! i'm a member - igen! tag lettem :D
9.11 memorial guitar - 9.11es emlékgitár
my new love - Elvis
haha :) i have a friend who's probably jealous of me because seeing this :P AC/DC -
van egy barátom aki valószínű elég féltékeny rám meg láttam ezt :) AC/DC
Janis Joplin's car. fancy! i want one! - Janis Joplin kocsija. nagyon kis csinos. elfogadnék egyet :)
the Boss. do you have anything to say? - a Főnök. van valami mondanivalód??
amazing. David Bowie is hostory - szemem fülem kettéáll. a történelem előttem. David Bowie történelem
i bet you never seen something like this before :P - biztos vagyok benne hogy nem láttatok még ilyesmit, ugye?
well. yes. as i said. history. - hát igen. ahogy már mondtam. történelem
this is the Wall. i have no idea what's this :D but it's there. must be famous :P -
ez az a Falnak nevezett izé. tippem sincs mi ez, de hát ott van. biztos híres
U2 section part one. the 4 trabants and the ZooTV sign - U2 rész 1. a 4 trabant és a ZooTV felirat
yes darling. you see it well. Mr. Edge Tshirt. Edge's guitar, Bono's hat from the joshua tree, Bonos's coat from the Super Bowl final, Bono's popmart boots, Adam's popmart bass guitar and some lyrics and letter too :P -
igen szivem, jól látod. Mr. Edge póló, Edge gitárja, Bono kalapja a joshua tree korszakból, Bono kabátja amiban a Super Bowl döntőjén játszottak, Bono popmartos csizmája, Adam popmartos basszusgitárja, valamint dalszövegek, levelek :D
OFF. lake Erie - egy kis kitérő. Erie too
little budapest. the hungarian restaurant we couldnt get in - little budapest nevű magyar étterem ahova véglis nem sikerült bejutnunk.
Finally, the Rock library - végul a Rock könyvtár
and one more, the U2 shelf - ráadás, a U2 polc.
well guys, thank you for reading me again, i know it wasnt as interesting for you as before (or as for me). next time you can read of Phoenix, my last american city. hope i can write it on this week, so dont forget to come back and check it! :D
just feels bad, even if i left the USA writing my blog always take me back there and feels so bad that soon i loose it too. :( maybe i can go back some time. or at least it helps other who want to go out too.
anyway. see you soon. Phoenix is coming
hát srácok. köszi megint hogy olvastatok. tudom a mai nem volt nektek annyira érdekes mint a korábbiak (vagy mint nekem). legközelebb az utolsó amerikai városomról, Phoenixről olvashattok. reményeim szerint még a héten befejezem, szóval ne felejtsetek el visszanézni :D
kissé szarul érzem magam. hiába jöttem már el korábban az USAból, eddig a blog mindig visszavitt kicsit. mint egy alagút téren és időn át :) elég ergya érzés hogy nemsokára ezt is elvesztem :( talán lesz még egyszer lehetőségem visszamenni. vagy legalább segít a blog valakinek aki szintén fontolgatja hogy kimegy...
hát mindegy. visztlát. Phoenix következik
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése