Angyalok és szarvihar

Kezdjük az angyalokkal. Hálásabb téma.

Múlt héten volt szerencsém ellátogatni Los Angelesbe. juhiii :) hosszas szervezkedés után elintéztem, hogy Alex és én együtt vehettük ki a szabad napunkat, és meg se álltunk az angyalok városáig. Mármint persze, egy pisi szünetre azért megálltunk, de amúgy a laza 4 és fél órás utat egy huzamban toltuk le. Amikor a normális reggeli ébresztésem szólt, mi már a Hollywood blvd. közelében jártunk. 

Javaslom, hogy ne akkor kezdjen el érdekelni a hely, amikor már odaértél. Érdemesebb kicsivel előbb megguglizni a helyet, hogy ne ott kelljen. Annyi szerencsére egyértelmű, hogy itt vannak a csillagok, meg a hely, ahol az Oscar díjakat adják át. 

Igen, abban a csodás épületben épp mögöttünk. Azon kívül amit még láttam az sok turista volt... Nagyon sok. Hitem szerint innen kellett volna lennie egy helynek ahonnan lehet fényképezkedni a Hollywood felirattal, és igazam is lett. 

Ott is van. Nem látod? Na neeee.... Nagyítsd ki a képet és Alex feje meg az épület között félúton ott van... valahol... 

Csalódásunkat nem kevésbé leplezve kalandra indult a nagy csapat... A küldetés.. feljutni a hollywood felirathoz. Amit a google maps nem támogatott... Valami csillagvizsgálóhoz irányított minket, ami csak két dombbal volt arrébb mint mi szerettünk volna menni. Így viccet nem ismerve kezembe vettem a térképet, és jó navigátorként elirányítottam magunkat a tökéletes helyre. Vagyis ez lett volna a terv. Az egyetlen út, amit a térkép mutatott a felirathoz természetesen le volt zárva, csak gyalog lehetett volna menni, viszont 40 fokban tűző napon nem nagyon volt kedvünk egy kb egy órás sétához, úgyhogy a B tervhez folyamodtunk. A budai hegyek egysávos útjait is megszégyenítő labirintusban a következő helyre bukkantam. 

Aki nem hiszi, járjon utána, de úgyse fog... Ha azon a törpi utcácskán szemben leparkolsz, onnan kezdődik egy földút, amiről tökéletes rálátásod van a feliratra. 

Mondom én :) A képen balra pakoltunk kb 20 méterre, jobbra pedig a híres Hollywood felirat! Izgi, mi? Itt legalább 20 ezer fénykép készült, de nem fárasztanálak titeket a pózolásaimmal. 

Mire végeztünk a memórakártyagyilkos küldetéssel, már volt vagy délután 4, így a gyomrom könyörgésének már nem tudtam tovább ellen állni, és ugyanezen a kis domboldalon belefutottunk egy helyi kis kajáldába. 

A feeling remélem azért nektek is adja. Gyönyörű kis barátságos hely, ahol a beérkezőket nevükön köszöntik a pultosok. Jegesteát meg tejesüvegben felszolgált vizet isznak a népek, én meg csak kiélveztem a helyzetet. Vagyis élveztem volna, mivel internet nagyurunk megsúgta a választ hogy a hollywood forever temető 5kor zár. Azaz a hamburgeremnek csomagolás lett a vége.

Kérdezhetnétek, hogy miért is fontos az a temető, de erre én nem tudom a választ, hanem Alex, mivel ő nagy Ramones rajongó, és a zenekar 2 tagja is ebben a temetőben lett eltemetve. Kihagyhatatlan program, tekintve hogy az új kedvenc kajáldámtól 10 percre van kocsival.

Ezeket persze csak a rend kedvéért. A legfurcsább élményem ebben a temetőben nem az volt, hogy a hamburgerem maradékát a sírkövek között fogyasztottam el, hanem hogy mintha ez a két sírkő különleges vonzerővel bírt volna, mert sehol máshol nem láttam embereket, csak itt, és nem tudom milyen indíttatásból, de mindenki csak pózolt meg fényképezkedett, aztán továbbállt. A végére már annyira idegesített ez a dolog, hogy úgy éreztem egyenlítenem kell a szellemekkel, így gyújtottam egy gyertyát... Mert a sok Ramones rajongó ennyit se tudott megtenni... Bele se kezdek a morcogásomba...

Mivel hogy a Los Angelesi túránk következő és egyben utolsó állomása az én kívánságom volt. Akar valaki tippelni? 

IIIIgen, az óceánpart, és itt viszont engedjétek meg, hogy lesújtsalak titeket még pár képpel, mert egyszerűen káprázatos hely :)

Itt még a világosban, és még cipőben, de kitartóan megyek a víz felé. Itt volt egy fura gondolatom... Még anno általános iskolában az egyik tanárom mesélte, hogy van valahol a mexikói határ közelében egy vidámpark ami egy mólóra épült és ott van valami fene nagy hullámvasút. Ha egyre gondolunk, akkor itt volt balra pár kilométerre. 

Ezen felül persze az se kutya érzés, hogy az otthonod között már nem csak egy óceán választ el, hanem egy földrész és egy óceán... Ha hajóra pattantam volna itt akkor olyan messze lett volna Japán mint Magyarország... Persze eltúlozva. Minden esetre ezen a képen az egyik oldalamon az 'új világ' a másikon meg a föld legnagyobb óceánja. Érezted már magad kicsinek?

Hogy maradjunk a kalandos témáknál, mesélnék nektek pár szóban azért még egy másik aranyos élményemről is. A minap ahogy kocsikáztunk hazafelé a városból megláttam egy plakátot ami egy Bosszúállókos akármicsodát hirdetett és megragadta fejembe. Google barátunk itt szerencsére kisegített, és a következő szabadnapomon már a Bosszúállók kiállításon járkáltam. Abszolút plusz pont, hogy az egész 'self guided', azaz le lehet tölteni hozzá egy mobil appot, ami végigvezet a kiállításon. Az egész köré természetesen még egy témát is húztak. Mi, bátor jelentkezők, a SHILDhez megyünk tartalékos kiképzésre, és meg kell tanulnunk a szuperhősök történetét hogy tudjuk őket kezelni egy esetleges para helyzetben. 

Sok mással egyetemben pl megpróbálhattuk felemelni Thor kalapácsát. Okosoknak Mjolnirt. Természetesen én is megpróbáltam. És mivel még nem repültem haza vele, gondolhatjátok hogy nem sikerült felemelni...

Ki volt állítva szépen sorjában Vasember minden ruhára, még a Hulkverő is :D

Ennek ellenére a kedvenc részem a Vasember repülés szimulátor volt. Odaültettek ehhez a géphez, ami valami módon érzékeli, hogy mire figyelsz, és arra irányítja a 'gépedet'. Azaz kvázi az elmémmel irányítottam a repülőmet :D Persze nagyobb poén lett volna ha sikerül rendesen koncentrálnom, mert 0, azaz abszolút nulla eredményt értem el. De szerencsére a szuperhős akadémián nem buktam el, mert utolsó lépésben le kellett győznünk Ultront, természetesen a mobil appunk segítségével :) Nem mondom hogy kihagyhatatlan Las Vegasi élmény, de a Marvel rajongóknak biztosan tetszeni fog.

Innentől viszont nem tudom már elkerülni a történet szarvihar részét :/

Aki mára már elfáradt az olvasásban leírom a rövid sztorit. Kirúgtak. No para, kifizetnek, a hazautam is rendben van, de a következő két hetet városnézéssel kell töltenem.. jujj de rossz nekem...

Megtörtént tehát az amiről eddig nem írhattam. Most viszont hogy már nem állok a 'szolgálatukban' nem kell többé mellébeszélnem. Itt a teljes sztori:

Amíg Petiék még nyaraltak, Peti felesége, Sandra, többször is felhívott hogy variáljam át a beosztást. Ha hirtelen feltennétek a kérdést magatokban, hogy jön a képbe Sandra, akkor nagyon jó helyen jártok a probléma felfedésével kapcsolatban. Először is, nem vagyok full gyökér, azaz ha valakit beosztok melózni, az nem azért van mert reggel sz@rás közben ez jutott az eszembe. Másrészről ki ez a Sandra, hogy felhívjon engem a szabadnapomon és utasítgasson? Már akkor is mondtam neki, hogy egyet értek vele, viszont bármi melóval kapcsolatos témát nekem Petivel kell megbeszélnem. 10 percig ismételgettem ezt az egy mondatot, mire sikerült végre megszabadulnom tőle.

Amikor viszont végre több mint két hét után a család visszatért a nyaralásból, szerintetek vajon kivel hozott előbb össze a sors, Petivel vagy drága asszonykájával? Nem Murphy lenne, ha nem az utóbbi lenne. Sandra ahogy belépett az ajtón elkezdte osztani a jóságos észt, én meg visszatértem a mantrámhoz, miszerint ami a melóhoz köthető, arról nekem Petivel kell beszélnem. Természetesen jött a szembe szél. Mit képzelek magamról, hogy így beszélek vele, hisz ő meg Peti együtt van (tééééényleg??? ez meglepetés...), meg hogy ő mennyiszer bevédte a seggemet (hogy mitől azt nem tudom) stb stb. Én meg megmutattam a szerződésemet amit Petivel kötöttem, amin közvetlen felettesemként Peti van megjelölve, és nem Sandra. Valami isteni erőm lehet, mert egy mondattal (Peti a főnököm, nekem erről vele kell beszélnem) sikerült elég csúnyán kiborítanom Sandrát. A végén szegény lány már kb ordított velem, én meg semmi mást nem mondtam, minthogy nekem erről vele nem kell beszélnem. Persze én is kiborultam. Mi az hogy az én munkámhoz igazából nem köthető személy elkezd ugatni nekem, olyan stílusban, mintha én valami huszadik senki lennék, és ő meg a világ királya. Azért lettem felvéve mert el tudok végezni egy bizonyos feladatot, amit el is végeztem. Egy olyan feladatot ami megérte nekik hogy vagyonokat költsenek arra hogy én kint segítsek nekik. Kíváncsi lennék hogy egy pénzügyi tanácsadóval meg merte-e volna ütni ezt a hangnemet. Az persze nem tettszett neki, hogy én meg visszaszólok. 

Fiúk, lányok! Egy apró jó tanács. Ne engedjétek hogy akárki is semmibe vegyen titeket. Tök mindegy, hogy mit dolgoztok, teljesen mindegy hogy az utcán irányítjátok a forgalmat, a tescoban pakoljátok a polcokat, vagy egy céget irányítotok. Mindenkinek megvan a saját értéke, és ne engedjétek senkinek, hogy lekezelő legyen veletek. 

A szóváltásunk annyival ért véget, hogy Sandra villámokat szórva felhívta Petit, hogy mikor érkezik már meg, mert el kéne beszélgetni ezzel a neveletlen fruskával aka. Én. Peti 2 perc múlva be is robogott, de Sandra reményeivel ellenében nem rúgott ki engem ezzel a lendülettel, sőt még nem is velem ült le beszélni elsőre. Hanem Dannal. Emlékeztek a kopasz öregre akiről már korábban meséltem. Arany pofa, és az egész balhét végighallgatta. És nagyon durván az én oldalamat fogta, hiába próbálta Sandra többször is a földbe döngölni az egóját és elkergetni. Dan akkor volt csak hajlandó elmenni, amikor én kértem rá, mondván, hogy ez nem az ő harca. (Ennyit rólad Sandra, ennyi befolyást tudsz tenni a munkásaidon... oh, jah, hogy nem is a te embereid...)

Dan viszont Petivel való beszélgetése kezdetén mát tisztázta, hogy felmond. És hiába gondolnátok, hogy ez egy hirtelen elhatározás volt a korábbi balhé miatt, Dan már két héttel ez előtt tudta hogy el fog menni. A Basement, akiknél korábban voltunk teszt játszani, felkérték, hogy dolgozzon nekik. Jobb fizetés, kiegyensúlyozottabb meló, kevésbe gyökér és hozzá nem értő főnökség. Amiről én az első ajánlat óta tudtam. Dan munkájáról annyit, hogy ő volt a legjobb emberünk. Mindent megcsinált amit kértem tőle, mindent tökéletesen tudott. Peti a szar hozzáállásával elkergette az egyetlen egy kompatibilis játékvezetőnket. Cserébe viszont maradt neki valaki, aki nem tud beszélgetni a vendégekkel, valaki, aki nem tud rendesen összepakolni egy szobát sem, és egy, aki hiába jó munkaerő van 2 másik melója, így sose fog teljes odaadással dolgozni, és mint lesz egy jobb munkalehetőség le fog lépni. Az éppen kiképzés alatt álló emberünket aki viszont még beválhatott volna, átrakták, hogy legyen Sandra asszisztense. Gratulálok... Így már értitek miért beszéltem az előző bejegyzésben vihar előtti csendről.

Lényeg a lényeg, és ezt már fogjuk rövidre: Peti ultimátumot adott nekem. Vagy bocsánatot kérek Sandrától, vagy nem tartanak tovább igényt a szolgálataimra. Amit én el is fogadtam, egy feltétellel: ha Sandra is viszonozza a gesztust. Persze a nagyasszonynak nem tettszett az ötlet, az ő szavaival élve 'én megyek vagy ő megy'. Azt hogy miért kellett kicsapni ekkora hisztit úgy, hogy közben még kb 2 hetem volt hátra nem tudom. Mindenesetre a maradék időmet itt teljes szabadságban töltöm. Sokáig persze eléggé letargikus volt a hangulatom, mert úgy éreztem, hogy sikertelenül zárult az első 'küldetésem', de be kellett látnom, hogy semmi pénzért se csináltam volna másképp. Ennyit tudtam tenni és nem többet.

És ahogy végre kialakult bennem a béke a helyzettel, az is világossá vált, hogy még van itt egy hetem, amit azzal töltök amivel csak akarok. Nem kell itthon ülnöm és sorozatot bámulnom. Ez mégis csak fcking amerika.

Úgyhogy úgy döntöttem elmegyek Los Angelesbe. De csak mert szeretem a keretes szerkezetet a szövegeimben :)

Úgyhogy ezennel jó reggelt nektek, nekem meg jó, tervezgetéssel teli estét