Vegas, Chapter 2

Gondolom aki szeretné követni hogy mi van velem kicsit meg van lepődve, hogyhogy nem írtam már jó ideje... Egyszerű a válasz. Annyira elfoglalt voltam hogy kb még a gépemet is alig tudtam bekapcsolni.

Már több mint két hete vagyok itt, és egy két kiruccanáson kívül csak meló meg alvás volt. A napjaim kb úgy néztek ki, hogy délelőtt 11 körül valaki ki rugdosott az ágyból, elmentem melózni és toltuk hajnali kettőig. És eddig még egy szabadnapos se volt...

Miből is állt a meló? Legtöbbször még az építéssel segítettem. Annyi újdonság került a skilljeim közé hogy már szàmolni se tudom. Annyi szent hogy szobor öntésben meg festésben igazi expert lettem. Igazából büszke vagyok magamra hogy legalább az egyik szobában bőven van olyan dolog ami nekem köszönhető. Persze ha a teljes képet nézzük ezek csak apróságok, de mégiscsak az enyémek. Szerencsére most már pár képpel is tudok szolgálni. Itt pl nagyon nem voltam boldog hogy betűsablonnal kellett melóznom.. sose voltam jó benne..

Ezek meg már az említett szobrok, meg az állványaik. A hungarocell kőformázása is engem dícsér. Szuper büszke vagyok mert vagy két napomba telt megcsinálni :)

Hivatalos feladatom persze nem ez. Csak azt meg Peti nem engedi hogy csináljam. Persze ha valakinek valami nyűgje van egyből hozzám rohangál a kérdéseivel, de Peti szent meggyőződése hogy rossz játékvezető vagyok. Mert tudjátok... Amerika más világ. Azt el kell ismernem hogy a custumor serviece-hez nem értek. Itt legalábbis nem. Telefon teljesen más tészta, a fizetési szokásokról lövésem sincs, pedig azt hittem menni fog... De bőven van olyan amihez viszont sokkal jobban értek mint bárki más. Ilyen a játékok levezénylése. Nem jövök zavarba attól hogy el kell mondani a szabályokat, vagy hogy mikor meg hogyan segítsek a csapatnak. A betanítást se hajlandó az én módszeremmel csinálni, mert neki van egy elképzelése és ha törik ha szakad azt kell követni. Amikor meg kiderül hogy tényleg nekem volt igazam fel se tűnik neki. Úgy tűnik hagynom kell hogy elkövesse a saját hibáit, mert tényleg csak abból tanul. Nem egyszer volt már vele nagy veszekedésem, egyszer olyan csúnyán hogy mondtam neki ha nem akar meghallgatni vagy hogy itt dolgozzak, akkor küldjön haza. Úgyhogy ha ne adj isten egyszer csak váratlanul hazaérek akk ne lepődjetek meg. De ilyen formában lehet hogy nem is bánom.. Két hete itt vagyok és még egy játékom se volt amit én vezethettek volna le egyedül az elejétől a végéig. Rendkívül frusztráló ez a bizalmatlanság különösen úgy hogy direkt azért hívott ki mert ismerem hogyan mennek egy ilyen cégben a dolgok.

Node elég is legyen a melós hisztiből... Vannak itt sokkal érdekesebb meg viccesebb dolgok is. Például pár napja megvolt az első sivatagi viharom! Elég naívan azt hittem nem nagyon fogok errefelé esőt látni, és amikor dél körül megláttam az esőfelhőket el se hittem hogy zuhé is lehet. Dörgés villámlás, iszonyatos szél. A negyven fok azért maradt, de jött még hozzá a kellemesen meleg eső is. Kiálltam itt az utcára amin teljesen el lehetett látni a város határáig. 

Igen igen... azt mondjuk még nem említettem, hogy kb elég közel van hozzánk az úgy nevezett Strip, ami Vegasnak a Wesselényi utcája. Mögöttem épp a Luxor nevű csoda casino áll. A piramis csúcsából minden este reflektorral világítanak az égbe, és Kálmánnal sose sikerült közös nevezőre jutnunk ezzel kapcsolatban. Szerintem iszonyat gagyi, szerinte meg tök jó, valami spirituális értelmezésre hivatkozva... Juteszembe, mivel én kaptam meg Kálmán telefonját, így a képeket is tőle örököltem, remélem nem harapja le a fejem a jogtalan felhasználásért :)

A következő napirendi pontban viszont beszélgessünk kicsit a kaszinókról. Mindig is úgy tartottam, hogy én vagyok a tökéletes munkaerő Vegasba, mert semmilyen szinten nem érdekel a szerencsejáték. Ez tökéletesen kijött, amikor Kálmán utolsó estéjén bele vetettük magunkat az éjszakai életbe. Csatlakozott hozzánk egy kinti ismerőse, Tina is, és pár sörrel felkészülve nekiindultunk. Első állomásként, ha már úgy is olyan közel volt, és mindig is idegesített az a fénycsóva, elmentünk a Luxorba..

A nagyon színes pulóveres vagyok én :)

Innen következzék minden amit tudnod kell egy kaszinóról. Fene sok félkarú rabló, annyi féle designnal hogy számolni se tudod már, pókerasztalok, kocka, roulette, whatever... Ami engem igazából zavart kicsit, hogy minden kaszinóban ugyanazok a játékok voltak. semmi extra. Viszont nagy piros pont jár, mivel vihetsz be saját piát, senkit se érdekel. Cigizhetsz bent. ÉS!!! amíg játszol, ingyen fogyaszthatsz!

Elég hosszúra nyúlt az esténk, csak felsorolás kedvéért.. jártunk a Luxorban, az Excaliburban, a New York New Yorkban, az MGMben, a Hootersben, és hajnali 6 körül még a Circus Circusba is benéztünk kicsit.

Excalibur

Kicsi New York

New York padló a zsizsegő emberekkel

Na ez még megér egy misét, mert az MGMben sikerült annyit bóklásznunk, hogy már a szálloda folyosóit jártuk. semmi ablak, folyamatosan ez a fura fény, kva hosszú folyosó, és még én is simán elértem a plafont... látványnak jó, amúgy viszont nekem elég nyomasztó volt

A Hootersben nem csináltunk képet, de el kell mondjam nagyon lelombozott. A plakáton szexi egyenruhás lányok voltak, közben meg úgy kellett vadászni, hogy egyet lássunk... Ne higgyetek a reklámnak...

Ez itt már a csodás reggel, a Circus Circus előtt, ahol...

Beültünk még a jól megérdemelt reggeli ingyen sörünkre, mivel Kálmán közben egyre kevesebb sikerrel hatoslottózott az előttünk lévő gépen. Oh igen.. azt elfelejtettem mondani, hogy itt a pultok olyanok, hogy minden széknél van egy kis játék automata... De legalább a pia ingyen van :D

Ezt a helyet a kocsi keresése közben találtuk a Circus Circusban... a címe legyen... 

with optional Elvis

Sok boldogságot!

Ezennel viszont véget is ér a második fejezet, Kálmán távozásával nem maradt itt régi ismerős, úgyhogy kénytelen leszek a saját lábamra állni valahogy. Úgyhogy überpacsi neki mert segített kijönni, meg mert itt is istápolt, főleg mert ha végeztem otthon is lesz melóm!

Közben végre megkaptam az első szabadnapom is, úgyhogy hiába van délután 3, megyek vissza aludni! puszipá! :)

Las Vegas, here I come!

Hola mindenkinek!

Igen.. igen.. kijutottam Vegasba.

A két éves játékmesterkedésem úgy tűnik véglis kifizetődő volt. Kb fél éve megkeresték a főnökömet, építsen meg 6 szobát Las Vegasban, én meg kértem tőle egy ajánlást, had jöhessek én is. És összejött! Hosszas tárgyalások meg sok szenvedés után kihoztuk a helyzetből a maximumot. Megérkeztem, maradok is 3 hónapot. Főleg az előkészítési munkákat csinálom, segítséglista, pakolási sorrend leírása, kezdő marketing (bár igazából erről még nem sok fogalmam van hogy lesz...), de leginkább a többi játékvezető kiképzésével fogok foglalkozni. Persze nem hivatalosan...

Egy laza 18 órás túra után az amerikai határon valami nagyon nem tettszett az emberkéknek. Először azon akadt fel az egyes számú officer, hogy az ESTA vízummal nem szoktak 3 hónapot kint maradni, kb 10 perc szarakodás után sikerült átjutnom az akadályon. Tuti tipp, ha 3 hónapra jönne valaki szintén ESTAval, inkább vegye a repjegyét egy hónapos visszaúttal, és inkább utána hosszabbítsa az ittlétét. Sokkal kevesebb zűrrel fog járni.
A bőröndöm felszedése után viszont a kijáratnál is kinézett magának egy nőci. Elvitt egy komolyabb ellenőrzésre is. Onnan kb már csak a kiutasítás lett volna hátra ha nem hagynak átmenni. Kipakoltatta az egész bőröndömet, kérdezte hogy miért jövök, mit csinálok, utána meg arról akart meggyőződni, hogy biztos nem akarok ittmaradni a vízum lejárta után. Kérdezett családról, barátokról, melóról... És pont itt a legutóbbinál jött ki az extra probléma... Mi az hogy én szabaduló játékban vagyok játékmester? El se tudta képzelni, hogy miről szól az egész, meg hogy lehet az, hogy engem 3 hónapra elengedtek.. A végső szó véglis itt hangzott el, mert egy kollégája, aki szintén végig hallgatta az egész beszélgetést, végre megszólalt annyira, hogy ő már hallott ilyesmiről, nem hülyeségeket beszélek, úgyhogy ne aggódjanak már miattam.

Úgyhogy bejutottam!

Péter, a kinti fejes, kijött elém a reptérre, és egyből a szobákhoz jöttünk. Nem tudom igazából hogy nevezzem a helyet, mert otthon vagy a 'pince' nevet kapta vagy a 'code'-ot az egyik szoba nevére utalva. Itt viszont se nem pincében vagyunk, hanem egy... nem is tudom hogy jellemezni.. házban... A szomszédünk pl egy lábmasszáz szalon... igen.. pont a kedvenceim... Meg van vmi utazási ügynökség is, velük sikerült ma kicsit összehaverkodnom. Szóval nem a házban vagyunk, nem is a 'code'-ban, mert van mellette még 5 másik pálya, se nem office... A többiek vmi városrészhez kötik, de igazából sose értettem pontosan mit mondanak...

Lényeg hogy már akkor is nagyon folytak a munkálatok, azóta se állt le kicsit se a rendszer. Péter szerint nagyon meg vagyunk csúszva, és tény hogy 10 nap múlva nyitni kéne és csak két szoba van kulcsra készen, de én nem aggódok. Legalábbis nem emiatt. Jobban aggaszt, hogy nincs igazából üzleti terv. Egy zéró felkészültséggel rendelkező céghez jöttem amit kb fel kell építeni. Kíváncsi vagyok hogy mi lesz... Annyit nem akarok, hogyha nem megy jól a biznisz akkor én legyek okolva miatta. De kb annyit tudok csak megtenni, hogy kihozom magamból a maxot, megteszek mindent amit csak lehet. Akkor nem lehet rám panasz :)

Sikerült rávennem Petit, hogy az első és legfontosabb, hogy játékvezetőket képezzünk ki. Ha nincs ki levezesse a játékot, hiába jön akármennyi játék. Tegnap meg tegnapelőttre hirdettünk állásinterjút. Az első alkalomra egyedül egy csaj jött el, Alaina (remélem jól írom), úgyhogy igazából azért lett felvéve mert egyből mozdítható volt. Tegnapra összesen 4-en érkeztek. Mindegyikükben van amiért én felvenném, és mindben van olyan amiért nem :) nehéz döntés... És itt jön be megint Petinek a... nemtom hogy is fogalmazzam... A jelöltek 5-re jöttek, és mondtam Petinek hogy neki is mindenképp ott kéne lennie, mert és simán eldolgozgatok velük 3 hónapot, de utána neki kell megbirkóznia velük. Mit tippeltek, mi történt?
Majd 3/4 órával később ért be, akkor is mondtam neki, hogy legalább a játékot figyelje, hogyan működnek csapatban, problémamegoldás, stb. stb. De nem... Inkább járkált össze vissza és azzal szekálta Kálmánt, hogy miért nincs lerakva a műfű meg uv aktív vízesés a Code13ban.. A jelentkezőkkel kb 10 percet beszélt (összesen!) és a munkáról semmit se mondott el nekik. Mikor kéne dolgozni, mennyit kéne dolgozni.. Megbeszéltem vele kettesben, hogy mindenképp el kell majd mondani a jelentkezőknek, hogy egyenlőre nem tudunk senkit full timeban felvenni, mert nem tudjuk hogy fog menni a cég. Meg se említi.

Véglis az előnye is megvan a helyzetnek. Igazából azt csinálok amit akarok, kb úgy ahogy akarom, úgy hogy közben ha bukás van akk nem az én lóvém bukik. Bár azt sem akarom, hogy Peti lóvéja bukjon, és azon stresszelek, hogy ő legyen rendesen képben, mert ha már Kálmán meg én se leszek itt, akk meg fog halni :D

Melóból legyen elég ennyi. Fura amúgy, hogy mindenki aki itt melózik, kb egy helyen lakik, hajlamosak vagyunk folyamatosan csak a munkáról beszélni. Amúgy egy nap általában úgy néz ki, hogy kb dél-2 között valaki bevisz, aztán ott mókánykodunk minden szarral, és este szintén éjfél-hajnali 2 között térünk vissza haza (8óra munka per nap.. ha ha ha). Bár nem panaszkodok, mert tényleg nem dolgozom végig ezt az időt. Meg kellemes a társaság, úgyhogy még élvezem is :)

Jah.. lényeg, hogy kevés az olyan idő, amit nem melóban/melóval töltünk. Kálmán ahogy megérkeztem kb azzal kezdte, hogy de jó hogy végre itt vagyok, mert úgy emberileg nem nagyon találta meg a hangot itt a többiekkel, úgyhogy igazi felfrissülés hogy csatlakoztam. Ennek örömére a minap (fingom sincs épp milyen nap van... a telóm is mást mutat, a gépem is, amúgy meg igazából semmi jelentősége. azt se tudom mióta vagyok kint :D ). Szóval a minap az érkezésem örömére elmentünk kocsikázni. Ki a városból! Annyi előnye igazából van vegasnak, hogy itt is sakktábla szerűen van felépítve a város, úgyhogy az egyet jobbra egyet fel stratégiával előbb utóbb kijutsz :) Mis is ezt tettük, mert az irány kb megvolt hogy merre akarunk menni, csak a kivezető út pontos helyét nem tudtunk. Lényeg hogy nagyban kóválygunk a városban, én teljesen el vagyok ámulva, hogy mekkora gci nagy hely ez, amikor hirtelen feltűnik, hogy jobbra nem sokat nézelődtem, és ott termett mellettem egy HEGY! Jó, jó, nem a hagyományos értelemben vett kékes, de a csinos kis zalai dombocskák kövesített változatát már nyugodtan el lehet képzelni. Mentünk mentünk az amúgy full lapos városban, és egyszer csak ott termett mellettem ez a monstrum. Felmászóknak tökéletes terep,
Kb fél órá távba mentünk el a várostól. Megálltunk az út szélén, kifeküdtünk az aszfaltra és Arizona Ice Teat iszogattunk. Kva menők voltunk! Fél óra távból a városnak a fénye már nem látszódott annyira hogy zavart volna a fényszennyezés, és pont itt jöttem rá, hogy nekem Pesten ez hiányzott. Mindig a teljes csöndet meg sötétséget szerettem volna, itt meg csak kimentünk, és a 3 óránk alatt jött el mellettünk 5 kocsi! Azon kívül meg csak a töcskök ciripelgettek. Egyetlen lámpásunk az éjszakában meg a telihold volt. Felettébb feelingesnek tartottam ezt a helyet.
Hazafelé megálltunk még a város határában. Kb úgy képzeljétek el, hogy Vegas egy medencében van, mi meg mini hágón keresztül mentünk be a városba a hegyek között. Állítólag ide járnak a fiatalok piálni, mert a város határán kívül már nem csesztetik őket a zsaruk.

Pár szót váltsunk az időjárásról is. De csak mert tudom otthon már mindenki élvezi a nyár közepi őszt.
'ROHADT MELEG VAN' ezt mondom én.
'igen, de legalább nem párás, nem folyik rólam a víz, úgyhogy elviselhető' ezt mondja Kálmán.
Ezt persze minden alkalommal amikor kimegyünk cigizni. Amúgy viszont tényleg meleg van. Nagyon meleg. Most még dél előtt vagyunk valamivel, de már 40 fok van. Holnapra 46ot mondanak.. Tény hogy biztos nem lennék meg klíma nélkül. Minimális időt töltünk a szabadban. Házból ki, kocsiba be, kocsival melóba, és ott is rohanunk be. Ha a sivatagban vagy, mindig legyen a fejed fölött klíma!

iigen iigen.. fényképekkel egyenlőre nem foglalkoztam, de majd rálelkesedek és rakok fel párat.

addig is pá, és küldöm nektek a hőenerigát :)

Houston, we got some problem - Houston, baj van!

and you dont even know how big is it!!

so i already told you i signed my new programme agreement. well the first problem came here. the next day campleaders called me and asked some questions. I told them i totally dont want to go back to my previous camp, so they said i need an other agreement, and a reference from the camp.
the other program agreemnet wouldnt be a problem, but the reference yes. all i have in my mind is: FUCK THIS SHIT! but gently. i'm sorry, i've always been an honest person
so i wrote to Rachael, my boss at the Cody. it took a while for her to answer, and firstly she sent their own form saying: yeah, i took my time there nothing else. when I told her the campleaders needs their own form to be filled she didnt answer me for a while. about a week later i got a messege from the campleaders saying i didnt get a 100% positive reference so I cant go with them again.

GREAT! AWESOME!

so i wrote to Rachael asking why. she said her reference was not negative at all, but just told the truth. she says:
" I told them that you completed your time at Camp Cody to the best of your abilities. " and "For the question of would we invited you back to Cody as a house keeper I said no. I said that because you and I both know that you weren't happy in the role. Since your role at Camp Cody had nothing to do with taking care of children I would not feel at all comfortable speaking about that"


well... yes, then i was an asshole.... a kind one, but still an asshole. but i needed her to know my opinion about everything. here's my letter to her:

"Dear Rachael,

thank you for your help. I know the biggest problem with me is I'm always honest. I always tell what is in my mind so please forgive me but I'm doing the same now.

Firstly, after ignoring my name is Jack or Jakobina, but no way jak, i expected form you to be honest with me too. When I asked a reference you knew you wont give me a 100% positive one. I wonder why couldnt you tell me. We could have talk about it I could explain my thoughts and feelings and you could do the same too.

And saying at the reference with explaining why wouldnt you invite me back is not the same with just saying a simple no.

I hoped you have some kind understanding and you dont want to make others life more complicated. I wanted to go back with the campleaders because I know them and I know they do everything for me when I'm out there. They have the best offers. This is why I choose them last summer too.

And yes, I was not happy with you. Even if with Dalma we worked hard all summer long only once, once! Phil said a thank you. When you made me work 15 hours once nobody said anything, just pissed me off when next day i had a 10 minute break. And you say you cant tell anything about taking care of children. It was not my role, but planty times I did it. I ate with Sarah's kids when her co-counselor didnt want to do her job. I was there with them before a social and help her to get ready. I was on the socials to be with the kids too. I remember a girl at the second session from Sarah's bunk called Daniel. The other girls didnt like her and i talked with her to calm her down. Or an other one at the third session. She was homesick and I talked with her about it. Then everyday when we met she came to me, hug me, and then tell what happened to her that day. At the first 2 days of the camp I was hanging out with Teddy and his kids when it was raining.  Or at the last session a kid, Chester from Fergus's bank always came to me and said: you are my favourite cleaning staff. Surely you dont know these stories because I didnt do it to show you but because I liked to do it. Remember when we had the job interview? The only thing I asked you if we'll have time to hang out with children.

And what about our job? Dont tell me I didnt do my best. I did everything for making the camp a better place. The problem why I wasnt happy is I felt you and the whole office ignored the whole support staff. Mostly the cleaning part. When we asked you to tell things to the counselors nobody did it. I had to do it. I asked for an assembly and I was talking with them. How many times did I ask you about the clothing too. Remember at the first few weeks i always asked you what about it. I tried to help to orgineze it when nobody asked me to do it because I hoped it might help. Or when we had nothing to do I went in the kitchen and ask if i can help them. And I did. Or I left sticky notes in the cabins what should they take care of. Who else did it before? I did it on my own because I wanted to make the camp a better place.

I did everything you asked me to do and lot more too. The only thing I was wronge with is being honest.

After writing all these things I feel like I deserve more then what I get. Now the last thing I ask you is to explain your reasons and to send the same reference you sent to the campleaders if you dont mind I want to see it. I'm sorry for that, but maybe you'll get some mails from some coworkers about me and what I did at the camp.

And finally, please dont write all the bests when you dont mean it. All the best means you hope my things will be all right and you do everything what may help me.

But all the bests for you,

Jakobina"

OOOhhh... how an asshole i am....For sure she didnt replied. but you know... i'm always honest. this is my biggest problem. i was honest at the camp too, i'm honest now. surely they cant stand when i tell what's my problem and how could we solve it.
you know what... the thing dissapoint me the most is everything i wrote in my email is true. everything.

then i found an other company, the CCUSA with i could go back. but i was too close to the deadline and the place i'm working at now has an amazing idea for the summer. and even if it wont work i still can have a job.

and you know what! i was right! i wont slip with my studies, i can go to hungarian festivals, i can go to italy, i can do whatever i want!! and i just found out yesterday night there will be a pearl jam europe tour at summer. so if i went to america i'd miss it. i would be in america when the european tour is, and i would be in europe while they are in america. i got lucky.

sure i will miss all the experiences of the camp, i loved being there. i wanted to be with kids and teach them things but shit happens. and i'll still have this chance later.

but now i can explore something else :D









és még nem is tudjátok mekkora!!

mondtam már, hogy aláírtam a szerződésemet. no itt jött az első probléma. a következő nap felhívott a campleaders és kérdezgettek párat. mondtam nekik hogy biztosan nem mennék vissza az előző táboromba, erre kisült hogy akkor egy másik szerződés kell, meg egy referencia a régi táboromból.
még a szerződés nem is lett volna gáz, de a referencia igen. az egyetlen dolog ami most az agyamban villog: BASSZÁTOK MEG!! de csak kedvesen. bocsi, mindig is őszinte ember voltam...
szóval írtam Rachaelnek, a Codyban a főnökömnek. elég hosszú időbe telt, de végül küldött egyet amiben leírja hogy tényleg voltam ott, de semmi mást. akkor mondtam neki, hogy a campleadersnek van saját nyomtatványa, azt kéne kitölteni. természetesen erre se siette el a válaszadást, aztán kb egy héttel később a campleaderstől kaptam egy emailt, hogy nem kaptam 100%-osan pozitív referenciát, szóval velük már biztosan nem mehetek vissza

EZAZ! TÖKÉLETES!

aztán írtam Rachaelnek hogy mi a fene is van most. erre annyit írt, hogy az ő referenciája nem is negatív, csak az igazat mondja. aztán ezt is írja:
" Írtam, hogy kitöltötted az időded a Camp Cody-ban a a legjobban ahogy tudtad." meg "A kérdésre hogy visszahívnálak-e a Codyba takarítóként azt írtam hogy nem. Mindketten tudjuk, hogy nem voltál boldog abban a szerepben. Valamint mivel a Camp Cody-ban való munkádnak nem volt semmi köze a gyerekvigyázásra nem éreztem magam megfelelő szerepben hogy erről írjak."

no és igen... kicsit seggfej voltam.... egy kedves, de mégiscsak seggfej. de el kellett neki mondtnaom a véleményem. itt az én levelem:

"Kedves Rachael,

köszönöm a segítséged. tudom hogy az én legnagyobb problémám hogy mindig őszinte vagyok. Mindig elmondom ami a szívemet nyomja. Kérlek nézd el hogy most is ezt teszem.

Elsősorban, ha eltekintünk attól hogy Jacknek hívnak, vagy Jakobinának, de semmi képpen se jaknak, én is elvártam volna tőled hogy őszinte legyél velem. Amikor először kértem tőled referenciát te már tudtad hogy nem tudnál nekem egy 100%-ig pozitívat adni. Azóta is azon gondolkozom, hogy miért nem tudtad megmondani ezt nekem. Beszélhettünk volna róla, megoszthattuk volna a gondolatainkat és az érzéseinket ezzel kapcsolatban.

És egy referencia ami azt mondja hogy nem hívnál vissza nem ugyanaz mintha meg is magyaráznád hogy miért.

Reméltem hogy van benned valamiféle megértés és nem akarod mások életét nehezebbé tenni. Azért akartam a campleaderssel visszamenni mert őket ismerem, mindent megtesznek értem amíg kint vagyok. nekik van a legjobb ajánlatuk. Tavaly se véletlenül választottam őket.

És igen, nem voltam boldog nálatok. Habár Dalmával egész nyáron keményen dolgoztunk, egyszer, egyetlen egyszer jött oda hozzánk Phil és köszönte meg. Amikor egyszer 15 órát dolgoztattatok senki nem mondott semmit, és másnap még le is szúrtatok, amikor tartottam egy 10 perces pihenőt. 

Azt is mondod, hogy nem tudsz rólam írni és a gyerekekkel való kapcsolatomról. Nem az én feladatom volt, mégis sokszor megtettem. Saraval és a gyerekeivel ettem amikor a vele dolgozó gyerekfelügyelő nem akarta elvégezni a dolgát. Ott voltam velük az esti buli előkészületeinél, segítettem összekészülődni nekik. Sőt még el is mentem ezekre. Volt egy lány a második turnusban Sarah kabinjában, Danielnek hívták. A többi lány nem kedvelte őt, és én nyugtattam meg. Vagy például volt egy másik a harmadikban, akinek honvágya volt, és én beszélgettem vele. Utána minden nap amikor meglátott odajött hozzám, megölelt és elmondta mi történt vele aznap. Vagy a tábor első két napján Teddy-vel meg a gyerekeivel lógtam amikor vihar volt. Vagy ott volt az a fiú Fergus kabinjából az utolsó turnusban, Chesternek hívták. Mindig odajött hozzám és azt mondta: te vagy a kedvenc takarítóm. Persze Te nem ismered ezeket a történeteket, mert nem azért csináltam hogy neked megmutassam, hanem azért mert ezt szerettem csinálni. Emlékszel az interjúra? Az egyetlen kérdésem az volt hogy lesz-e majd időnk a gyerekekkel lenni. 

És a munkám? Ne mondd, hogy nem tettem meg mindent. Mindent tőlem telhetőt elkövettem azért hogy jobb hely legyen a tábor. Az ok, amiért nem voltam megelégedve, hogy azt éreztem nem törődtök az egész kisegítő személyzettel, főleg nem a takarítókkal. Amikor megkértünk titeket, hogy beszéljetek a gyerekfelügyelőkkel bizonyos dolgokról, nem tettétek meg. Nekem kellett. Én hívtam össze őket és én beszéltem velük. Hányszor kérdeztelek titeket a formaruhákról is. Emlékszel, első héten mindig odamentem hozzátok, hogy akkor azzal most mi lesz. Megpróbáltam összerendezni, bár senki se kért meg rá, mert azt reméltem segíthet.  Vagy amikor nem volt mit csinálni, bementem a konyhába megkérdezni hogy segíthetek-e. És segítettem is. És ne feledkezzünk meg a kis cetlikről is amiket a kabinokban hagytam, hogy mire kéne odafigyelniük. Ki csinálta ezt előttem? Csakis azért tettem, mert jobbá akartam tenni a tábort.

Mindent megtettem amire kértetek, sőt még sokkal többet is. Az egyetlen problémám az volt, hogy őszinte voltam.

Miután mindezt leírtam, úgy érzem ennél többet érdemlek. Az utolsó dolog amit kérek hogy magyarázd meg a te indokaidat, és hogy küldd el a referenciát amit a campleadersnek is elküldtél ha nem bánod hogy látni szeretném. Valószínűleg fogsz majd kapni pár e-mailt a munkatársaktól a táborban töltött időmről és szerepemről. 

És végezetül, kérlek ne írd hogy minden jót, ha nem úgy érted. Minden jót inkább az, hogy reméled a legjobbakat nekem, és mindent megteszel hogy segíts nekem.

De neked minden jót,

Jakobina"

basszus mekkora egy seggfej vagyok.... természetesen nem válaszolt. De ti már tudjátok, én mindig őszinte vagyok, a legnagyobb problémám. a táborban is az voltam, most is az vagyok. Természetes hogy nem tettszett nekik amikor megmondtam hogy mi a bajom, és hogy lehetne rajta segíteni.
És tudjátok mit, ami legjobban elkeserít, hogy tényleg mindent amit az e-mailben leírtam igaz. minden.

aztán találtam egy másik közvetítő céget, a CCUSA-t. velük vissza tudtam volna menni, de nagyon közel volt már a határidő. Meg a mostani főnökeim egy fantasztikus ötlettel álltak elő a nyárra, de még ha nem is jön össze, akkor is lesz biztos munkám a nyáron.

És képzeljétek, igazam volt! nem fogok csúszni az egyetemmel, tudok majd menni magyar fesztiválokra, el tudok menni olaszországba, azt tehetem amit csak akarok. épp tegnap este kaptam a hírt, hogy lesz pearl jam európai turné nyáron. szóval ha kimentem volta amerikába pont kerültük volna egymást. amikor amerikában játszanak, én európában lettem volna, amikor meg én lettem volna amerikában, ők itt. szerencsém volt :D

természetesen hiányzanak a tábori élmények, szerettem ott lenni. szerettem volna gyerekekkel foglalkozni és tanítani őket, de talán lesz még ilyen lehetőségem később.

de most felfedezhetek valami teljesen mást is :D

the adventure starts again - a kaland újra kezdődik

it wasnt even long ago when i finished my blog, saying i got home, my travels are over and i'm out stories to tell. you have no idea how did i miss my blog. i always had a reason why to remember, i had to write everything down. but who the hell is interested about the normal days in Budapest??? not even i.

so many things happend since i wrote last time. school family friends work and then these things all over again. i didnt even had time to think of my travels again. then a few weeks ago my brain just started to work: come oooon Jack!! you need to make your choice: go or stay. and it wasnt an easy decision.

yeah i loved being in the usa. i just loved it. i tried to make a pro - contra list for going. i had about 100 reasons to stay and only one to go. this is what i want.

just to understand me: i'm a traveller. my home is the road. i like being on the road. i love sitting on a bus listening to music and see the different lands passing by me. then i love to leave the bus and talk with strangers. when i wrote my application for this year i just realized something of myself. i dont know about others but i can tell how do i behave with strangers and their habits. firstly i'm shocked what the hell are they doing. then i just watch them, listening what they are talking about. then i try to understand. finally i realize they are just totally the same like me at the basics. all the others make us interesting. so i make them teach their things and having fun together. this is what makes me feel alive. not sitting in my room doing my homework (even if i love my major and i dont know what would i do if i couldnt study what i am).

and you know, i had the against things too: last year i failed a lot classes. about 4 or something. maybe i will slip with my years too. i dont want. not at all!! and i know the reason was is that i went out too early. i only had 8 days for my exams and it wasnt enough. also, i want to go to italy with erasmus (a student exchange program) to italy. i started to study the language too. surely i'm not perfect not even diligent, but at least i started :D i'm proud of myself. only thing i have to do is not to stop :D anyway, if i want to go to italy next september i shouldnt be out for too long. surely i couldnt do what i did this year. to come back one day before school start... :D what is more, there will be an about 1 month long italian language course at summer i should go on. should!! that's they key word! i dont have to. i just should :D and also, i feel a bit bad because my little sister called me selfish for leaving here her for the summer. she misses when we used to go to walk the dogs from the animal shelter house. but she has to understand even if i love her so much and one of my favourite timepassing activities to hang out with her, i cant stand doing nothing all summer again. and there are the other reasons too: i've been in america once, now i have the chance to try other things too. i've never been in a hungarian festival so far now i could go. and i have a fantastic job too and i dont want to leave it.

so on the one hand: all these reasons. on the other hand: i want to go.

then i asked a good friend of mine what does he think. it helped a lot. he said: people only have one life. you have chances you shouldnt miss. people dont know it, just feel it. then i looked up on my america map and all i could feel was pure happiness. i started my application that very moment :D

and you know what! the questions were the same like last year. what activities could you lead, why do you want to work at a camp ect ect. i just wrote what i felt. nothing frustration just happiness. as i said before, i'm not willing to go back to my previous camp, and it has the consequences too. if you go back to the same camp like before you get more payment. probably i wont. shit happens. but again: when i wrote my application, i realized i totally dont care! all i want is to be there and do what i need to!

so i signed my application today :D it starts again!!!

nem is volt még olyan rég amikor befejeztem a blogomat. megérkeztem, az utazásnak vége, nincs több mesélni való történet. nem is tudjátok elképzelni hogy mennyire hiányzott. mindig meg volt az okom hogy emlékezzek a dolgokra. de ki a fenét érdekel Budapest szürke hétköznapjai??? még engem se

sok minden történt mióta elbúcsúztam. suli család barátok meló aztán az egész kezdődik megint. nem is nagyon volt időm az utazára gondolni. aztán pár hete az agyam elkezdett dolgozni: na gyerünk Jack! döntened kell: menjünk vagy maradjunk. és nem volt egy könnyű döntés

igen igen, imádtam az usában lenni. egyszerűen imádtam. próbáltam egy pro kontra listát csinálni. vagy 100 dolog volt ami a maradás mellett szólt, és egy amiért menni érdemes: mert azt akartam.

csak hogy megértsetek: utazó vagyok. az otthonom az út. szeretek utazni. szeretek a buszon ülni és zenét hallgatni, látni ahogy a különböző tájak elsuhannak mellettem. aztán szeretek leszállni a buszról és idegenekkel beszélni. amikor a mostani jelentkezésemet írtam a campleadresnek rájöttem valamire magammal kapcsolatban. nem tudom mással ez hogy megy, de el tudom mondani velem milyen: ha idegenekkel találkozok először furán érzem magam, nem tudom hova tenni magam a helyzetben. aztán csak figyelem őket, hallgatom hogy miről beszélgetnek. próbálom megérteni őket. aztán egyszer csak bekattanik valami és rájövök hogy full ugyanolyanok mint én. legalábbis az alapokban. minden más meg csak a szórakozást szolgálja. aztán rászedem őket hogy megtanítsák a dolgaikat és együtt szórakozunk. ettől érzem magam igazán élőnek. nem az hogy a szobámban ülök és próbálom a házimat megcsinálni (még akkor is ha imádom a szakomat és nem tudom mit kezdenék ha nem tanulhatnám ezt)

és tudjátok meg vannak az okok a maradára is: előző évben rohadt sok tárgyat buktam. vagy 4et, vagy ilyesmi. még a csúszás is benne van a pakliban. nagyon nem akarok. egyáltalán nem!! tudom is hogy miért nem jött össze: mert túl korán mentem ki. vagy 8 napom volt a vizsgákra ami nem volt elég. persze most okosabb leszek. aztán jövő szeptemberben szeretnék kimenni olaszországba erasmussal. még a nyelvet is elkezdtem tanulni. nem mondanám magam se jónak se szorgalmasnak, de hát azért elkezdtem. a vágy megvan :D már csak annyi kell hogy ne hagyjam abba. amúgy meg ha szeptembertől olaszországban kéne lennem nem nagyon az utolsó pillanatban kéne hazajönnöm mint tavaly. egy nappal a suli kezdés előtt.... :D mi több! nyáron lesz egy kb 1 hónapos olasz nyelvi tanfolyam is amire ajánlott elmenni. és ez a kulcsszó: ajánlott. nem kell, csak ajánlott :D aztán még a kis húgocskám is leönzőzött amiért megint itt akarom hagyni a nyárra. hiányzik neki amikor együtt mentünk a menhelyre kutyát sétáltatni. de hát meg kell értenie, hogy még ha szeretem is őt, meg az egyik időtöltésem hogy vele szórakozzak, nem bírok ki még egy nyarat azzal hogy semmit se csináljak. persze még vannak a kisebb okok is: ha már voltam egyszer amerikában akkor most lehetne egy esélyem hogy mást is megnézzek. például még sose voltam magyar fesztiválon. most mehetnék. meg van egy rohadt jó munkám is amit nagyon nem akarok elveszíteni.

szóval egyrészről ez a sok ok a maradás mellett, másrészről: menni akarok

aztán megkérdeztem egy kedves barátomat. sokat segített a tanácsa: az embereknek csak egy élete van. vannak lehetőségek amiket butaság kihagyni. nem tudhatok melyek azok, csak érzed. aztán felnéztem az amerika térképemre és minden amit éreztem csak tiszta boldogság volt. abban a pillanatban elkezdtem írni a jelentkezésemet :D

és képzeljétek! a kérdések ugyanazok voltak mint tavaly. milyen foglalkozást vezetnél, miért szeretnél táborban dolgozni stb stb. csak azt írtam amit éreztem. semmi frusztráció, csak boldogság. és ahogy már korábban is mondtam: nem mennék vissza az előző táboromba, de ennek következményei is vannak. ha oda mennék sokkal több fizetést kapnék. így viszont az első éves fizut kapom. ez van. de megint mondom: ahogy írtam a jelentkezést rájöttem: épp a fizut szarom le! csak ott akarok lenni és csinálni a dolgomat!

szóval ma aláírtam a szerződésem. újra kezdődik

last chapter, arrival - utolsó fejezet, hazaérés

let's finish my story!

so Everett and his mom took me to the airport. they were really friendly. his mom treated me like i was a part of the family. then i said goodbye to Everett. you know just a hope to see you again type.

Anyway, in the airport i could just barely check in, it was kinda tricky, but finally i worket it out. in the termianl i went in a native american shop, bought some staff for my sisters. firstly i went to mineapolis.
and now i started to listen country music. we have to admit. it's cute :)
so mieapolis. i had about 40 minutes to get to my other flight. i was a bit worried. i had no idea how big is the airport. is it possible to find it in such a small time... but finally it worket out. what's more. we arrived a bit earlier, and my flight to paris was late a bit. so all together i had more then one and a half hour there. also, see: america :) they had iPads everywhere. you could use them for free, also wifi. all you had to do is to tell it which flight is yours, and then it keep you informated about it. how much time do you have, which gate ect ect.

on the flight to paris i watched the iron man 3. i just felt bad because it ended... well. shit happens :) also, you know, when you travel east for a long time, you tend to have a short night :) ours was kinda 4 hours long. the sunset was beautiful. i was sitting next to the window, and i saw the clouds everywhere and then the sun going down (you know, normally there are the clouds, sun, and then it dissapers. here sun dissapeared in the clouds.) all togheter it was beautiful.

Paris made me angry. there french idontknowwhos.... they think they are the middle of everything. it's like americans who you can talk with, and the french who thinks you should be greatful they let you in their country... cutlur shock one, i want to go baaack!!
culture shock 2: i went throu a terminal, and i just realized: i can drink again!!!! yeah!! even if i didnt want. i'd rather dont drink with kind people with drink with these ones... :/
here i had to wait kinda 4 hours. 4!!! and in phoenix it was about 5 in the morning. i was amazingly tired. and there was no place to relax. thousands of people everywhere.. and there were some hungarians too. culture shock 3, when you got used to turn off yourself, i mean, when you didnt wanted to hear the conversation you just didnt pay attention, and you didnt understand what they say. if hungarians speak i cant do it. silly people with stuff i dont want to understand, but i was unable to turn off....


fortunately in the plane to budapest i was sleeping. my mom was waiting for me in the airport. can you imagine her? her little girl arrived from the far west. i bet she is really proud of me :P then we came to the student hostel, went to buy something to eat ect ect...


here comes the interesting part: i want to go back. you ask why? well. i have some reasons:
1. americans are kind. maybe not the most clever nation ever, but they are kind. optimistic. always smiling. in hungary you just feel that everybody hates you. sure forigns dont feel it, but i do. everybody is watching you, who is the cooler.
2. i lost all my self confidence when i came back. even if i'm kinda cool. i was in america. not much people can say this. out there you can work, and they admit it. whatever you do, it's the same value. there you can be the one who ask for a taxi, go somewhere and then say a thank you. you can be the one who goes in a museum with a friend, then go somewhere to eat something. you can go in a coffe and read newspaper. here you are just a servant of.... well. what you choose. but mostly of your poverty. and it's not help if i have a rock and roll hall of fame tshirt, or a red sox tank top, not even the feather earrings. i just suffer the life like anybody else here. outside you live it.
3. every hungarian is broken. they are not satisfied with their lifes, but unable to change. sure. we dont earn much money, and there are no good jobs. isnt it rediculus that in 3 monts i earned the money what my mom earn in 2? let me remind you, i was a cleaning, she works in a hospital, i'm a student, it's full time job for her. and also, i'm foreign, i dont earn as much as the native americans.
4. toilette paper :) their is much better. and also, if you go in a public restroom, they have it. here you should always have some with you.
5. if we go back to the jobs, there are the market for it. you can find the job for you. with 2 digrees you dont have to work at the Mc'Donalds. it can be usefull, dont you think??
6. they don afraid to spend money. when is a normal, ordianry hungarian go out to have breakfast? there it's normal. as i said. all hungarians are broken. without any money, and always have to be afraid when will we get fired, and how will we live after it? how will you raise your kid? you just barely have money to live yourself too... it's just horrible. and if you see things could go better too, why whould you choose the worse?

if you ask now if i want to emigrate i can truly say, i do. after this there's no clue i would want to stay here. maybe if i find a good job, a good man to live with. but without anything, i'm ready to go. and it makes me happy. just to think of it.

so as you see, my journey is just started. you was the witness of my first steps :) if i'll have the chance i'll go out again. one of my clocks still have the Phoenix time :P so dont worry guys. you will hear of me again! and thank you for reading me. it was a pleasure to entertain you (if it was entertaining for you :D). love you all, and see you soon!






akkor most magyarul.

fejezzük be a történetet!

ugyebár Everett és az anyukája (úr isten, nem tudom a nevét... elég gáááz :/). szóval anyuci teljesen úgy kezelt mintha már családtag lennék. amerikaiak :) aztán elköszöntem Everettől. szerencsére nem az a sírós rívósra sikeredett. sokkal inkább a remélem/tudom hogy még látjuk egymást.

szóval, reptér. kissé nehézkesen sikerült becsekkolnom, de végül megoldottam. a terminálban bementem egy indián boltba, vettem pár kacatot a tesóimnak. aztán meg hát elmentem mineapolisba.
én meg közben most elkezdtem country zenét hallgatni, teljesen beleszerettem amíg kint voltam :D
mineapolis. kb 40 perc időm volt az átszállásra, kicsit féltem is, nem tudtam mekkora a hely, meg hogy át tudok e érni annyi idő alatt. véglis megoldottam, tekintve hogy a gépem kicsit korábban szállt le, a másik meg kicsit még késett is, szóval összesen vagy másfél órát tölthettem el ezen fantasztikus helyen. de hogy miért is fantasztikus. hát mert, tudjátok, amerika, mindenhol iPadok voltak. ingyen használhattad, wifi is volt meg minden, annyit kért, hogy add meg melyik géppel mész, az meg informált hogy mi a helyzet, mikor indul, melyik kapu, mikor van beszállás stb stb :D

a Párizsi úton megnéztem a vasember 3at, kicsit rosszul érintett hogy vége lett... hát történnek szar dolgok, ez van. amúgy meg! tudjátok, amikor kelet felé utaztok, beleeshettek egy olyan estebe, hogy kissé megrövidül az éjszakátok :) nálam ez konkrét 4 óra volt. a felhők feletti naplemente viszont gyönyörű volt. megint persze az ablak mellett ültem. mindenhol a felhők, a nap meg felettük meg lefele. mi ez már? nem a felhőknek kéne felül lenni??? mindegy. hát gyönyörűcske volt :D

Parizs kicsit felbszta az agyam. a franciák kissé azt hiszik magukról hogy ők a világ közepe. amerikában bárkivel leállhatsz beszélgetni, a franciák meg azt gondolják hogy még neked kéne hálásnak lenned mert beengednek az országba. egyes számú kultúr sokk, vissza akarok menniiiii!!!
kettes számú kultúr sokk: ahogy mentem át a terminálokon rájöttem, újra ihatok!! :D bár inkább nem iszok kedves emberekkel, mint inni nem kedvesekkel :/
itt kellett várnom kb 4 órát. 4et!! amikor phoenixben nagyjából hajnali 5 körül járt. rohadt fáradt voltam. ott meg nem volt hely a pihenésre. emberek mindenhol. sőt még magyarok is... kultúr sokk 3, amikor rájössz, hogy nem zárhatok ki a beszélgetéseket ezután. eddig könnyű volt, mert ha nem akartam érteni a beszélgetést, egyszerűen nem figyeltem oda, és elment mellettem az egész. a magyarral nem tudom ezt csinálni. még akkor se ha semmi kedvem ezeket a dolgokat hallgatni. pl. két eléggé plázaorientált tini, meg egy újgazdag család nyaralásból való hazaérkezése... nem érdekel gyerekek....

szerencsére a gépen budapest fele elég jól tudtam aludni. anyum meg ott vár a reptéren. el tudjátok szegényt képzelni? a kis lánya megérkezett a messzi nyugatról. biztos vagyok hogy full büszke rám :D aztán meg elmásztunk a koliba, vettünk valamit enni megy ilyesmi...

most jön az érdekes rész: vissza akarok menni, és hát még megkérdezitek miért, hát tudok válaszolni:
1. az amerikaiak kedvesek. lehet nem a legbölcsebb nép, de optimisták. és realisták is :) mindig mosolyognak. nem ám úgy mint a magyarok, ahogy a villamoson azt hiszed a szemükkel fel tudnának falni néhányan. persze ezt a külföldiek nem érzik... de tényleg, mindig vizslató szemek kereszttüzében vagy, figyelik ki a menőbb, és utálattal nézel arra aki kicsit más
2. elvesztettem az összes magabiztosságom. még akkor is ha én is egy kicsit menőnek számítok. nem sok ember mondhatja el hogy megjárta az usát. de kint mindegy mit dolgozol, ugyanúgy számít, kérhetsz egy taxit, elmehetsz ahova akarsz, majd szépen megköszönöd, vagy elmehetsz egy múzeumba a barátoddal, utána meg kajálni valahová, vagy beülni egy kávéházba és újságot olvasni. itt meg csak egy szolga vagy.... hát. jah. leginkább a csóróságod szolgája. és ezen még nálam se segít a rock and roll hall of fame-es póló, vagy a red soxos, vagy a tollak a hajamban. én is csak szenvedem az életet ahogy bárki más. kint viszont éled.
3. és igen, minden magyar csóró. persze, nem elégedettek az életükkel, de nem is tudnálak változtatni. nem keresnek annyit, és még jó állások se nagyon vannak. nevetséges hogy én 3 hónap alatt annyit kerestem mint anyum 2 alatt. hozzátenném, hogy én nyári diákmunkán voltam, ő teljes munkaidőben melózik. én takarítottam, ő kórházban van, és persze én külföldi voltam, nem is kerestem annyit mint a normál amerikaiak.
4. a wc papír :D olyan mint a selyempapír :D meg ha bemész egy nyilvános wcbe, van wc papír. itt meg jobban teszed ha mindig van nálad valami.
5. ha visszatérünk a munkákhoz, ott van rá lehetőséged. meg tudod találni a legjobb állást magadni. itt meg két diplomásan mehetsz a mekibe dolgozni. eléggé hasznos, mi??
6. nem félnek kint pénzt költeni. mikor normális egy magyarnál, hogy elmész valahova reggelizni? ott teljesen megszkott. de mint már mondtam. a magyarok csórók. amikor nincs pénzed mindig attól rettegsz mikor leszel kirúgva, és utána hogy élsz meg?? hogy nevelnél így gyereket? amikor a saját megélhetésedre is alig van pénzed... szörnyű. ha meg látod hogy könnyebben is mehetnének a dolgok, hát miért választanád inkább a rosszabbat??

szóval ha most megkérdezitek, hogy emigrálnék-e, tiszta szívvel igent mondanék. ezek után semmi esély hogy itt tudnék maradni. talán ha lenne egy jó állásom, meg egy ember akivel ellehetek... de minden nélkül nincs okom maradásra. indulásra készen állok. és már maga a gondolat is boldogabbá tesz.

ahogy látjátok, az én utam még csak most kezdődött. szemtanúi lehettetek az első lépéseimnek. még csak most tanulok járni. de amint lesz rá lehetőségem újra kimegyek. az egyik órám még mindig Phoenixi idő szerint jár :D szóval ne féljetek srácok, hallatok még ti felőlem. és köszönet hogy követtetek eddig. öröm volt szórakoztatni titeket (persze csak ha szórakoztató volt ez számotokra :D) nagyölelésszeretiszereti mindenkinek, és jöttök még ti az én utcámba!

Phoenix. the land of warm - Phoenix, a melegség szigete

2 weeks ago i was in Phoenix. seems so long. like decades ago....

i dont really know what to say. the only thing came to my mind is when the train in Budapest say: next stop: nyugati pályaudvar. i feel like Phoenix was just a dream. maybe my whole american trip was a dream too. but the nyugati pályaudvar doesnt seem more real then it. oooh shit... just forget it.... i'm not that sentimental!

so i was in the airport of Cleveland, about 3 hours before the departure. i checked in really quick went through the security check. this is totally different then the europen one. you have to take off you shoes!!! i dont know why.... but ok. let's do it. in the passport check there was an arabic guy. it was interesting... mostly as i notticed americans not really happy when they see an arabic person, but this guy did security check. i have no problem with him, do not misunderstand me, it was just weird. he checked my passport and said: are you from hungary?? for a really long time i didnt see hungarian passport. nice to meet you! he was kind :)

then i had to wait about 2 and a half hour in the airport. amazingly boooring... i had nothing to do. it was long ago so i have to think more how the airport looked like. i dont know... i'm confused. i mix the phoenix airport with the cleveland one. anyway.... after kinda 2 hours i got on the plane and flied to Denver. btw, i was with the flyfrontier. it's ok, but if you want to drink or watch tv you have to pay. it's kinda bad when you just want to relax and every 10 minutes they come and try to sell you something. at least i saw the big lakes. you'll se pictures :) but it was so long. more then 3 hours flying. the Denver airport is not next to the city so when we landed i saw Denver. there were big rainclouds over it, and i saw lightnings. it was coool!!!
BUT it doesnt feel that good when you have to hang out at and airport for more then 3 hours.... had some messeges with Everett. but then i just go bored.. i sat down in a quiet  place, recharge my phone and mp3 player... then waiting. waiting. waiting. waiting. and just for fun: some more waiting. the sun went down too, it was getting dark. people everywhere and i totally had enough of everything.
finally i got on the plane to Phoenix and with a 20 minutes delay we departed. finally. it was dark, and it started to rain. i never flied in dark, nor in rain. it was a bit scary but i totally didnt care. i just wanted to land and go to sleep. what a luck that i could sleep now. i woke up just before we got in Phoenix. what a luck. firstly everything is dark (i mean the ground) then you just see some lights. then you fly over the lights. and fly more. more. more and mooore. and now you cant even see the border of the city just the lights. it totally looked like a Phoenix! beautiful!! and the airport is in the middle of the city! looked great.

then finally landed. all i know that local time it was around 10pm. i stared to talk with a guy where can i find my luggage. he asked me where did i came from and why am i coming to Phoenix. we talked a bit. then i just notticed Everett in front of me. i didnt even nottice when did we left the arrival hall (or how you call it. omg, i remember in the 8th grade we learned the word for it, but i dont remember... ).

let's have some word about Everett. you must be interested why did i visit him and how do i know him. well. yes. it's and interesting story! :D
so about one and a half year ago, when i was preparing to my final exams at high school i had some free time, and i often visited a site called omegle.com here you can talk with totally random strengers. i had some friends from there f.e. Tushar from india, Alex from belgium, and also Everett. firstly Everett didnt wanted to talk with me, and disconnected. then fortunate dropped us together. he said if we meet once more we can talk. guess what happened :) he said: ok, i give up, let's talk. we did. for kinda 3 hours :) i was silly. i promised him i visit him if he pays my ticket or if once i go to the USA. and see. i keep my promises.
so finally we met. after one and a half year. long time. but he was totally like how i excepted. fortunately he always told he everything even if we could just barely talk. but i know all the bad things of him.

he came for me with his roommate Chris. we went to their apartman, and it's amazing. 2 rooms, 2 bathrooms, living room and kitchen. looked impressive. but they only had one beer. i said what the f? you want to host a hungarian with one beer? boys!!!! fortunately they had a bottle of fine too. still didnt help much, but more then nothing. Everett had wine glasses and he was really happy finally he could use it once. lady in the house!
OFF. Everett had a snake. it run away before i got there. thanks god.... and yes. he grows weed in his shower. before you get mad and tell he is an  addicted asshole let me tell you he suffers from insomnia so his doctor said him to smoke. it let him sleep. it's an other question that in my opinion he smokes way to much :)

the other day they took me to the Grand Canyon! guys. it's ok we've been talkin for a while, but to drive me to the canyon what is about 4 hours driving away. i just love you! later i asked Chris how much money does he need for gas. he said nothing. he is good. 4 hours there, 4 back and you dont ask for gas money??? americans.....
what's more! they worked out how can we get in the car park for free. normally it's 20 dollars. i told them i could pay but they didnt care. they made it! amazing people!

the grand canyon is BIG. you can imagine. wherever you see, it's just the canyon. nothing else, just HUGE. the surprising thing for me was the colors. i thought just the tv makes it so reddish. no. it's actuall red. and big. i just couldnt move on how big it is. the guys were crazy just like always. jumping from here to there, peeing from the edge...
and the weather. hot. like the hottest days at home. when you feel the air hugging you. i want that every day.. no hoddies no jeans. when you dont even want to wear your skin. and the cactuses. they are everywhere. the guys said i shouldnt be surprised if i see snakes. i had not luck with it :) fortunately.
Everett asked if at home we have those red foxes because there it worth a lot if you have the skin. i said we do have some. i just see them nearly every time i'm on the highway. they were jealous.

at the evening we went camping with Everett's brother, CJ, his girlfriend, and 2 other friends i dont know the name (sorry :/). they are good company. even if they prepared more then 100 girls for one bathroom when they goin on a prom. i was afraid if the snakes will eat me, but again i didnt meet any. but i saw a spider. a huge one. at least 10 cm long. CJ took it and wanted to take it home. i dont know what happed to it later. we went midnight swimming to the nearby lake, the water was so good. again i was afraid of the things living in it. please forgive me! i had no fucking idea what's there!! so i think it can be understandable if i dont feel myself confortable there! but i had no problem with it :) just left my towel somewhere. i liked it :/

the other day we woke up late. or i dont know. the sun was up and it was hot. (again, i liked it so much!!!)
pull ourself together then leave. with Everet and Chris we went to shoot. cultur shock, attention! they can have riffles without any papers. what's more, over 21 you can have a handgun too. and this guys love guns. Everett is as good with guns as me with U2. could be impressive too :)

btw, Everett was really cute. on the first night i told him that next day he should remind me to log in to my visa sponsor because if not maybe they wont let me come back. surely, next day i totally forgot it. we went to have something to eat at a McDonald's and he took a notebook from his backpack. i had no idea why is it there, then he put it in front of me. i was totally confused what should i do with it. he said: do you want to come back? then log in! he was the savior of the day! :D

on my last day in the USA we were just hanging around doing nothing. enjoy doing nothing. that day way my summer. when i did what i used to do in summers before. i dont mind this summer was different :)

on 7th morning Everett's mom came for me to take me to the airport. she is amazing. and her and Everett's realationship is like nothing else. they came to Everett's bath and he told her: look mom! my weed doesnt want to grow! what should i do with it?? - i dont know son. i really have no idea. is that light enough for it?
what the fuck?? could you talk about staff like this with your mom???

ok, now i'm done... i wanted a job at the campleaders. now they just called me they filled the position. great. thanks. fuck you. my mood is enough great thanks. i just needed this...

one interesting thing i have to mention. america is totally different world. just see, this 2 guys, Everett and Chris. they are my age. Everett is one year older, Chris one younger. and they are not in university like the ordinary 20-year olds here. they work hard. they had more job then my mom my dad my stepmo and my grannie had all their lifes together (or kinda :D ) so they change job really often. and when they get fired they just tell a friend: hey dude, go to this place they just fired me, maybe they'll employ you. just dont say you know me :) they're not stupid or anything, this is just how things going there.
the other thing, they can have riffles. i know i mentioned before but where can you find a riffle in the hands of a 20 year old guy? maybe at a forestry school, but not so ordinary. they the strange thing is when you dont have one. and you can leave it at the back seat of you car when you go shopping. the cops dont care. from the age of 18. however you cant have handgun just over 21. doesnt make any sence for me :P but Everett bought one for Chris. they needed one, i dont know why...
thirdly, they smoke a lot. they spend around 100 dollars a month just for weed. i told him for me kinda this is all i have for everything for a month. i asked Everett where can you buy weed there. simple answer: everywhere. where not?? as i said, totally different word.

and here i want to say a big big big thank you to my godparents, Móni and Attila, they payed the difference between my flight between new york and phoenix (campleaders pay your flight back from new york, but you have the chance to choose and other city, but then you have to pay the difference), because i had no money for it. so again, thank you! you helped me to keep my promise, and promises are the most important things in my life :) and i just love Phoenix and the desert, and i cant be enough pleased for helping me to meet with Everett :)

well, that's all for today. my last post is coming soon about my homecoming... nearly over.... :'( now in hungarian...





és mostan magyarul

két hete még Phoenixben voltam. évezredeknek tűnik...

nem nagyon tudom mit kéne most mondanom. az egyetlen dolog ami eszembe jut, amikor Budapesten a villamos megjátszott angolsággal mondja: next stop, nyugati pályaudvar. nevetségesen hangzik. Phoenix már csak álomnak tűnik, ahogy az egész amerikai utam, de a nyugati se tűnik sokkal valóságosabbnak :/ na elég legyen már!! nem vagyok én ennyire érzelgős!!

ott tartottunk, hogy Clevelandben véglis 3 órával felszállás előtt értem a reptérre. gyorsan becsekkoltam, átmentem a biztonsági ellenőrzésen. meg kell hagyni, még véletlenül se hasonlít az európai rendszerre. még a cipődet is le kell venni!! az útlevél ellenőrzésnél meg egy arab pasi ült. semmi problémám az arabokkal, de hát az ember azt hinné, hogy az amerikaiak nem szeretik őket annyira. de mégis ott ült, csak csinálta a kis dolgát. igazából még aranyos is volt. nézte az útlevelem, és mondta: oh, te magyar vagy! már nagyon régen nem láttam magyar útlevelet, örülök hogy találkoztunk :)

aztán még vagy 2 és fél órát kellett várnom a reptéren. kegyetlen uncsi, nem akarjátok tudni.... nincs mit csinálni. elég rég voltam már ott, szóval végig kell gondolnom hogy is nézett ki a reptér. nem nagyon emlékszem. keverem a Phoenixivel. mindegy. szóval kb 2 óra múlva felpakoltam magam a gépre és elindultunk Denverbe. mellékesen megjegyezném, hogy a flyfrontier nevezetű társasággal utaztam. lényegében elég korrektek, de ha tvt akarsz nézni, vagy inni valamit keményen fizetni kell érte. kicsit gáz amikor mondjuk csak beszundiznál egy kicsit, de ők meg minden 10 percben jönnek, hogy vegyél már meg valamit. legalább láttam a nagy tavakat. majd meglátjátok a képeken :) rohadt hosszú repülés volt. vagy 3 óra. a végére már nagyon elegem volt belőle. amúgy meg a Denveri reptér a várostól kissé messzebb volt, leszállásnál láttam, hogy esik a város felett az eső, sőt még egy villámot is láttam teljesen a felhőktől lecsapni a városra. menőn nézett ki :)
DE mindez nem esik olyan jól, ha utána még 3 órát kell a reptéren eltölteni... smseztem kicsit Everettel, de aztán azt is meguntam. leültem egy csendes kis sarokban, feltöltöttem a telefonom meg az mp3amat aztán meg csak vártam. vártam. vártam vártam. vártam vártam vártam.... és még egy kicsit vártam. közben már a nap is lement, full sötét volt kint. bent meg emberek mindenhol, én meg a pokolba kívántam már az egész utazási mizériát.
aztán végre felszálltunk a gépre, vagy 20 perc késéssel. full sötét volt, sőt még esni is kezdett. sose repültem még este, esőben meg főleg nem. kicsit rémisztő volt, de hát akkor már totálisan nem érdekelt semmi. csak le akartam már szállni és aludni menni. még szerencse hogy ezen a gépen tudtam aludni kicsit. épp azelőtt keltem fel hogy Phoenix fölé értünk. a föld full sötét volt, egy pilács se volt sehol. no aztán behozta ám magát. egyszer csak látod a város határát, fölé mész, aztán még mész. mész mész mész meg még egy kicsit mész, ahol már nem látod a város határát, csak fények mindenhol. aztán ha mész még egy kicsit, na ott a város közepén van a reptér. tényleg úgy nézett ki mint egy főnix ahogy a város neve is mondja.

végül a sok szenvedés után leszálltunk. volt vagy este 10 helyi idő szerint. elkezdtem beszélgetni egy pasival hogy hol találom meg a csomagomat. kérdezte hogy honnan jövök meg hogy mi járatban vagyok. kicsit beszélgettünk aztán észrevettem Everettet előttem észre se vettem amikor elhagytuk az érkezési csarnokot, vagy hogy hívják. tény hogy angolul se tudom. pedig még emlékszek is hogy 8.ban tanultuk, csak hát eddig nem nagyon használtam...

beszélgessünk kicsit Everrettről. gondolom érdekel titeket hogy ki is ő és miért is mentem el meglátogatni, mi?? tudom én hogy furdal titeket a kíváncsiság :)
lényeg hogy kb másfél éve amikor az érettségi szóbelire készültem, volt pár szabad órám, nem nagyon volt mit csinálnom, a 24/24-es tanulás meg nem tűnt annyira jó ötletnek, úgyhogy újra felfedeztem a kis társalgós oldalamat amit már korábban is használtam. lényege az hogy random összedob emberekkel, neked meg tessék társalogni. mi több, mindezt angolul persze. tény hogy nagyon sok fura dolgot lehet látni, amit többségében nem szeretnél, de azért lehet találni gyöngyszemeket. szereztem innen pár kedves barátot, mint pl Tushart indiából, vagy Alexet belgiumból csak hogy a legjobbakat említsem, és persze Everett is köztük volt. szegény gyerek elsőre meg másodjára nem nagyon akart velem társalogni, de hát amikor harmadjára összedobott minket az oldal azt monda, oké, feladom, beszélgessünk. lett belőle vagy 3 óra, meg persze azóta is folyamatosan tartottuk a kapcsolatot, persze attól függően hogy hogy jut internethez a drága. voltam olyan kis butuska, hogy megígértem neki, ha kifizeti a jegyem, vagy ha egyszer eljutok az USAba akkor elmegyek meglátogatni. persze akkor még nem tudtam hogy megyek ki, de mivel hát 'lédi' vagyok, csak megtartom az ígéreteimet, nem???
lényeg hogy másfél év után találkoztunk. teljesen olyan mint ahogy képzeltem. szerencsére a legrosszabb dolgokat mindig mondta, szóval negatív meglepetés nem ért :)

lényeg hogy a kis szobatársával, Chrissel jött ki elém. elmentünk az apartmanjukba, felettébb kis csinos volt. 2 háló, két fürdő, nappali konyha. de sajna csak egy sörrel vártam. mondom gyerekek, egy magyar vendéget vártok, és egy amerikai sör jut?? vagy 5öt meg bírnék inni! no de fiúúk! szerencsére még volt egy üveg boruk is, de hát az is 3 emberre mi? több mint a semmi, meg hát legyünk hálásak hogy egyáltalán volt :) Everett nagyon boldog volt, hogy végre használhatta a borospoharait, meg ugyebár, hölgy a háznál. megérdemli a felhajtást :) mondtam hogy aranyosak ezek a fiúk
egy kis kitérő: Everettnek volt egy kígyója. szerencsére mielőtt odaértem elszökött.... és igen, füvet termeszt a zuhanyzóvan. mielőtt leírjátok egy függő seggfejnek had mondjam el, hogy orvosilag van neki felírva meg alvászavarai vannak. az segít neki aludni még mindig jobb mintha altatót szedne, nem?? lépjünk túl a kérdésen, köszike :)

másnap elvittek a Grand kanyonba. srácok! oké hogy ismerjük egymást már egy ideje, de azért mégse kéne 4 órát menni oda, 4et vissza. szeretlek titeket!! később megkérdeztem Christ hogy mennyit kéne befizetni a benzinbe. mondta hogy leginkább semmit. össz 8 óra furikázás, de még ezt se engeded?? amerikaiak :D
sőt mi több, még azt is meghekkelték, hogy ingyen bejussunk a parkolóba ami alapból 20 dollár lett volna. mondtam hogy ki tudom fizetni ne fáradjanak, de hát nem nagyon érdekelte őket.

amúgy meg visszatérve a grand kanyonhoz. HATALMAS. bármerre nézel csak a kanyont látod semmi mást. a legérdekesebb viszont a színek. a tvben én mindig azt hittem hogy csak eltorzítja, mert nem annyira éles. de hát tényleg olyan mintha ez a vösöses sárgás cucc teljesen egybe lenne folyva mint egy festményen. és persze hatalmas. nem nagyon tudok túllépni a nagyságán. tényleg óriási. a fiúk meg hát természetesen kiélték magukat. egyik kőről a másikra ugrándoztak, lehugyoztak a sziklák széléről. egészségükre :D

és persze az időjárás. meleg van. mint a legmelegebb napok otthon. mintha a meleg levegő körbeölelne. el bírnám ezt viselni minden nap. nincs farmer vagy pulóver. mint amikor már a saját bőrödet se nagyon van kedved hordani. meg persze kaktuszok vannak mindenhol. a srácok azt is mondták, hogy akkor se lepődjek meg ha kígyót látok, de szerencsére nem történt meg.
Everett kérdezte hogy vannak e nálunk itthon rókák mert náluk kegyetlen sokat ér a szőrük. mondtam hogy van egy pár, nem lepődök meg ha látok párat az út mentén szaladgálni. felettébb féltékeny volt...

aznap este sátrazni mentünk Everett öccsével, CJvel, a barátnőjével, meg még 2 másik haverjukkal sajnos nem jegyeztem meg a nevüket. jó kis társaság, még akkor is ha tovább készülődtek mint 100 első bálozó lány ha csak egy tükrük van. féltem hogy éjszaka a kígyók majd felfalnak, de megint szerencsém volt, és nem láttam egyet se. cserébe volt szerencsém egy legalább 10 centis pókocskához. CJ haza akarta vinni, nem tudom véglis mi lett belőle. Everett mondta hogy ne aggódjak, nem mérgező. de ettől függetlenül még nagyon undi és szőrös volt. éjszaka meg elmentünk a közeli tóba fürödni egyet. itt se éreztem magam teljesen biztonságban, tudjátok, ha kb fogalmatok sincsen róla hogy milyen állatocskák vannak a közeledben nem annyira vagy fickós. én meg büszkén vállalom. városi csaj vagyok. meg magyar is. itt mondjátok már meg hogy mi a retek tudna engem bántani? ott meg azért van pár fincsi dolog. de véglis nem lett semmi gáz, csak a türülközőmet hagytam el. pedig azt nagyon szerettem :/

másnap elég későn keltünk fel, vagy nem tudom... a nap már egy ideje fent volt, meg meleg is volt már (és igen, még mindig imádom!!) összekapartuk magunkat és továbbáltunk. Everettel meg Chrissel elmentünk lőni. hát gyermekeim.... kultúr sokk. figyelem, lehet puskát minden papír nélkül. mi több, 21 fölött már kézifegyvered is lehet. és ezek a fiúk nem vetik meg a fegyvereket. Everett legalább annyira jó a fegyverekkel, mint én a U2val. mindenkinek kell egy hobbi nem??

amúgy Everett nagyon kis aranyos volt. első este mondtam neki, hogy figyelmeztessen másnap, mert be kell majd lépnem a vízum szponzor holnapjára. mert az egy dolog hogy kimenni még ha ki kell rugdosni akkor is kimegyek, de visszajönni már lehet nem engednének. természetesen másnap teljesen kiment a fejemből. bementünk a mekibe enni valamit, Everett meg a táskája mélyeről előhalászott egy notebookot. mondom gyerek neked ez meg minek kell?? odatolta elém hogy na gyerünk, csináld a dolgod... vagy nem akarsz visszajönni?? nekem meg akkor esett le, hogy bassszkiii, a vízum! Everett volt a nap hőse :) (és még a füvesekre mondják hogy elbutulnak...)

az utolsó napomat az államokban pontosan úgy töltöttem mint ahogy az otthoni nyarakat szoktam. tökéletes semmittevéssel. nem mintha bántam volna, de hát több nyár nem kell így :) egy nap bőven elég.

7.én reggel Everett anyukája jött értünk hogy kivigyen minket a reptérre. csodálatos nőszemély. meg persze a kapcsolata Everettel se hétköznapi. bementek Everett fürdőjébe és mondta szegény srác anyucinak: nézd anya, nem akar a füvem nőni. mit csináljak vele?? - nem tudom kisfiam, tényleg nincs ötletem. biztos van neki elég fény? én meg csak lestem... mikor tudnál te így eltársalogni anyuddal???

oké, itt végeztem.... akartam egy munkát a campleadersnél, de épp most hívtak hogy már betöltötték. köszi szépem bmeg. így is tökéletes volt a hangulatom, pont erre volt szükségem...

egy érdekes dolog amit meg kell említsek. lehet már mondtam, de megismétlem. amerika teljesen más világ. nézzük csak ezt a két srácot, Everettet meg Christ. pont az én korosztályom. Everett egy évvel idősebb, Chris meg egyel fiatalabb. de nincsenek egyetemen ahogy az itthon a normális huszonévesek. több melóhelyen vannak túl mint anyum, apám meg mostohaanyám meg nagyim együttvéve (vagy legalábbis elég közel állnak hozzá :D ) rohadt gyakran váltogatnak munkahelyet. amikor otthagyják akkor csak szólnak az egyik havernak, hogy tesó, nézd már meg ezt a helyet, lehet felvennének. csak nem mondd hogy ismersz engem, lehet nem jó ajánlólevél :) pedig ezek a srácok nem hülyék, csak hát náluk így mennek a dolgok.
a másik amit meg már biztos hogy mondtam, a fegyverek. itthon hol találsz egy 20 éves suhanc kezében puskát?? talán az erdészeti iskolában, de egyáltalán nem hétköznapi. náluk meg az a fura, ha nincs nekik. és simán a kocsid hátsó ülésén hagyhatod amíg elmész bevásárolni. a zsarukat egyáltalán nem érdekli. mindezt már 18 éves kortól. tény viszont hogy kézifegyvert csak 21 fölött vehetsz. számomra ennek semmi értelme sincs :P de például amíg ott voltam Everett vett egyet Chrisnek. valamiért nagon kellett neki egy, nem tudom miért... :)
harmadsorban pedig tényleg kegyetlen sokat füveznek, Everett csak 100 dollárt egy hónapban. mondom neki, baszki nekem össz vissz ennyim van egy hónapra megélni. kérdeztem tőle hogy hol lehet ott füvet venni. elég egyszerűen válaszolt: mindenhol, hol nem?? mint már mondtam teljesen más világ

és itten jön egy kegyetlen nagy köszi köszi köszi köszi a keresztszüleimnek, Móninak és Attilának, mert ők fizették ki nekem a New York és Phoenix közötti repjegyem árkülömbségét (a campleaders fizeti a repjegyet haza new yorkból, de választhatsz hogyha máshonnan szeretnél. csak hát akkor ugye rá kell fizetni. ). szóval megint egy nagy köszönöm szépen! segítettetek hogy megtarthassam az ígéretem, még pedig az az egyik legfontosabb dolog az életemben. és nem mellesleg imádom Phoenixet meg a sivatagot, és nem lehetek eléggé hálás hogy közreműködtetek a találkozásomban Everettel :)

is igen, kb ennyi lenne mára. még egy bejegyzéssel vagyok adós a hazaérkezésémről... nemsokára vége.... :'(




and the pictures - és most a fényképek

let's take a look to Canada, the big blue is lake Erie - nézzünk át Kanadába. a nagy kékség amúgy az Erie tó

how do you do this?? why cirles?? - hogy csináljátok ezt? miért köröket??

ok, i stop with airplane pics, but that's just before landing in Denver, and that's the rain from outside - 

oké, abbahagyom már a repülős képeket, de ez itt pont a Denveri leszállás előtt volt, meg kívülről az eső

Denver airport. is this serious? and it was the toilette!! - a denveri reptéren. ez most komoly? (tornádó menedék) meg amúgy is, az a wc volt!!

some pics from the Crand Canyon. as i mentioned before. it's just a little bit big ;) - 

most pár kép a Grand kanyonról. ahogy már korábban mondtam. csak egy icipicit nagy ;)

here you can see Everett's back and Chris. having fun boys?? :D - 

itt láthatjátok Everett hátát meg Christ. jól érzitek magatokat fiúk?? :D

Everett's back again. boys like to play - megint Everett háta. a fiúkák élvezték a kirándulást :)

finally one pic about Everett's front too, the photo was taken on my last day, and Everett's mom made it. i know it's not the best quality but good for something. and you know. i like frames. i started with a bad pic with a guy i finish with it too :D - 

na végre egy kép Everett első részéről is :) ezt a képet az utolsó napomon csinálta Everett anyukája. tudom nem a legjobb minőség, de valamire csak jó lesz. és tudjátok... szeretem a keretes szerkezetet. ha egy szar képpel kezdtem egy sráccal, hát fejezzük is be azzal :D

ok guys, nice to meet you, do not forget i still have to write one more post. love you all and never forget me!

oké srácok, örülök hogy megint találkoztunk, és ne felejtsétek el, hogy még egy bejegyzéssel adós vagyok! nagy ölelés szeretlek mindenkinek és ne felejtsetek el!

the rock shows the way - a rock mutatja az utat

i’m on my way back home. home is my hometown, i havent been at home in the last 4 months. it will be fun. but i need 3 hours on the bus to get there. so seems like i have some time to continue my story. are you happy?? yeah, i know you’re happy and curious about what happened to me in cleveland. so here you are. enjoy:

as you already know, i took the late night bus from NY to Cleveland. Lisa warned me this Port Authory is huge. yeah. we have to admit, i was walking 10 minutes underground after a took off the train to find a gate to the bus station. but i had amazingly big luck. the first door said it’s for the greyhound

interesting, in america bus stations are like airports in some way. you know, in hungary there’s only one big transit company, and all the big stations are for them. so if you go in a station it will be just one company. there you have different ticket agencies for the different companys and there are signs everywhere saying search this agency here, the buses are going from there. just like when you’re an an airport.

so back to port authory: i had luck. in the first door i found the greyhound, even if the place is really HUGE. the guy at the information started to flirt with me, saying how cute i am, and we should drink a coffe once. unfortunately, i told him, that’s my last hour in NY. he was a bit upset, but what could he do :P he showed me the way to the buses and wished me fun for my journey.

then i went downstairs, and checked my bus. fortunately there was a woman with 2 girls helped me what should i do. they took the same bus like me. they showed me that i should check my bag in (what??? there’s no things like this at home O.o), and took care of my luggage when i went to buy some food. at the shop there were 2 boys, nearly over 18, flirting with me too. or just being amazingly kind and cute. i started to feel like all americans are like this. and i have to admit, i just barely met americans who are not friendly.

so to go on with the story, the bus left about 10. as i mentioned before i was not sure if travelling evening is the best decision, buti t was ok. the chair was not th ebest buti f you are tired it works. leaving the CITY was beautiful. i just realized that i didnt see new york at night. totally looks like in the envelopes. beautiful. that’s the city of blinding lights. even if not my favourite, but it has the ’feeling’. i woke up some times in the middle of the night. that was the middle of nowhere. looked like hungary in some way. kinda the same trees, the roads look the same…

anyway i arrived to cleveland at 7 in the morning. it was dark. unusually dark. i realized that i skipped the summer :/ fall is coming. my host, Ryan told me he can pick me up, but i had to wait for him. first a homeless guy entertained me. tried to get money . he helped everybody to handle the suitcases, then excepting change. i told him that he can not get anything from me, but a muffin, he was not happy, but took it. then finally Ryan arrived.

he was not living in Cleveland, but a town about 10 minutes away, called Lakewood. everything you have to know about Ryan: he is quiet. just barely speak, and has a lot of music. and oh, you say you have a lot music too? you mean you have about 10-20 CD-s? or if you are super good you have 50? he had about 200! (but not U2. i dont know why…. :/) but he had a lot! likes reading, living alone. quiet.

so in the morning i had some nap, than about 12 he took me to the train station (something like the suburban railways in budapest) to go in cleveland. at the station i started to talk with a guy, he was really freindly (what a surprise :D ). told me which way is the rock hall.

so finally we arrived to the Rock and Roll Hall of Fame. guys, listen to me, do not buy single ticket!! makes no sence. nothing! do NOT do it! ok?? buy membership card. one day adult ticket is $22, a solo rocker membership card is $50. the normal one allows you only one entrance that’s all. as a solo rocker you can get in free for a whole year!! i was there for 2 days, that means i should’ve pay $44. so 2 days plus 8 dollar and you get membership tshirt, stickers, invitation for the new exhibits,  and 10% discount at the shop too. so totally worth it. what is more! everybody who works there will be pleased: ooh, look, a member! how do you like it? thanks for being a member! they are just cute :)

i bought my ticket then went down. btw, the exhibition starts at the the basement, that’s the biggest part. after the steps look right, you’ll see a tour bus, and 2 shelfes with guitars. one of them had about 5, designed after 9.11, with firefighters and the towerns on them. looked nice. then if you look a bit left there’s a big door, somebody sitting in fron of it. they just check if you have a wrist band, then let you in. i liked that nobody bothered me when i was in. nobody looked at me bad because checking the staff. all employees there are also at least as big rock funs as you. J you can just look around, and whisper: OMfckG it’s amazing. they will just smile on you.

so you go in. start with the mistery train theater. they have a short movie about how the rock started. american rithim and blues . Bessie Smith, Louis Amstrong… then they have an interactive desk with all the early artists, you can listen whatever you like.

if you move on there you’ll find some cabins with music player desk. here you can search the bands and artist and it will say which other bands are the role models for them . it’s like a line how it goes back to the beginnings J i liked it’

then there’s a part with TVs showing protest against the rock music. my favourite part was when a kid about 17 talked at the church: when you listen rock and roll you feel like you want to break the rules, loose controll and dance. feel like the devil inside you. i had to laugh at it J well darling, that’s the goal. this part made my day. awsome J

Elvis is the king! he is amazing. there was a hole room for him and his gadgets. they have his car, suits, letters…. amazing. they played a tour video too, and i fall in love with him. great music, good voice, and his behavior is… i dont know… what can you say when a girl throws her bra ont he stage? he just said: darling, is that yours?  then laugh. when he is on the stage you can see the human, not just the super star.

ok, i see, you’re starting to get bored, but understand me. this museum was my dream! this was the only thing i wanted to see anyway. anything could happen i have to see the Rock Hall. but i know, i know. for you it’s not as interesting.  so i try to be not as specific.

so you can also find in the basement the a photographer’s work, rock ont he radio: the first riporters who played rock, the rock map, beatles and the rolling stones. the local ones: cleveland bands, big bands and singers f.e.: david bowie, madonna, janis joplin, red hot chilli pappers, the beach boys, michael jackson. then a bit bigger section for the ramones, nirvana, AC/DC, U2 (omg when i found U2!!!!! aaaaaaaaaawwwww i was standing there for at least 30 mins. they have Adam’s bass guitar from the popmart tour, handwritten lyrics from the first album aaaaaawww!!!)  beatles! (i saw John Lennon’s glasses! you know, the round ones!) jimi hendrix! his staff is amazing!  he draw a lot, and he is good in it!

ok, we can move ont he 1st floor. here’s an exhibition of how the technice improved. tapes, CD, mp3. then the first electric guitars, starting with Les Paul. then a room about how everything changed when the MTV came in. a corridor of the new inductees… ect ect

then music boxes with the whooooole discography of all the inductees. do you know how much did i pray for this??? i turned on the volume and enjoy…. amazing.

if you ignore the bufe and the tables you can find the hall of the inductees. at this very moment my heart stopped beating for a minute. the corridor was ’open air’ or i dont know how else could i say. i mean it was not open air, but with one air with the entrance. the ceiling was high, with glass everywhere so you could see the sky. anyway, when i was walking to the door to the inductee part just in front of me what did i see?? one thing i really wanted, but when i arrived i didnt nottice, because it was above me. the trabants from the ZooTv tour. yes. as far as i know there were 2. nop guys. they have 4! and the ZooTv sign. i was 1! yes only one year old when U2 used them. meet your favourite and the history. never felt something like that before.

inductee part. movie about the inductee ceremony highlights. i watched it 4 times if not more. i enjoyed it so much! J then there was an other movie, so amazingly loooong!!! showing all the inductees from the beginnings. i watched it from 1996 til 2013, but it was about 50 mins. long long long… then there was a corridor of all the signatures of all the inductees. started to take pictures of some (AC/DC, Metallica…) then a guy told me they want to close so i should leave :D he said it so kind we started to talk a bit (americans….) :D

so i had to go down. i checked the gift shop if i want to get, but i postponed it to the other day.  i wanted to go and see the beach of lake erie, but it started to rain, so i called Ryan to pick me up. he took me to a restaurant, ate something, then go home. we listened a clash album, drinking pumpkin ale (the strongest beer i drank in america!!) then went to sleep. or kinda. i had some messeges with Everett when will i arrive to phoenix. i think he was a bit frustrated (just like me). after 1 and a half year online talking meeting tents to be exciting. what if the other is not like i excepted??

so second day in cleveland. i’m getting tired of writing so let’s get faster :D second floor end, there’s a photograph collection of the early days of U2. ok, i stop J then there was the so called Wall from the pink floyd. i have no idea what’s that, but looked cool and creepy.

last 2 floors was a special exhibition: rolling stones, 50 years of satisfaction. for my grannie i try to avoid swearing, but this was FUCKING COOL!!!  i fall in love with them.

it was about 2pm and i finished with everything. i bought something to eat then went back to check some things again. fe. i didnt have time to watch the whole elvis movie so my time came J i was hanging around there til closing again.  then went to the gift shop to buy some presents ;) saying goodbye to my big dream. it was so amazing!!

now i didnt feel like going back and hang out with Ryan, so i went to the beach. it was about 2 mins walking. Erie is BIG! like an ocean but not salty water. and the sunset was beautiful. i’ll show pictures later. i was chatting with my sister for a bit, then Ryan wrote that he is around when can he pick me up and he found a hungarian restaurant, so if i want we could go there. i said sure, i’m ready to go! unfortunately by the time we got there they were closed. i saw paper saying: dobos cake, the best in ohio. i was so angry and upset :/ maybe next time… we had to go to an other place, nothing special.

i packed my staff, ready to leave the other day. i went int he city with the train as usual, and i had a cappuchino at the tower (a big market place in the middle of cleveland) then i started to look after the rock and roll library. i checked the way online, it shouldnt be but 20 mins walk. yeah, but it’s america. they’re not prepared for people who wants to walk. no sidewalks. and you’re not allowed to walk next to the roads (surely, with 3 lines in one way you dont even want) so i walked nearly 2 hours to get there. i nearly gave up, but i’m proud of myself, i did it! i was with a bagpack and a BIG and HEAVY luggage, but i did it!! the woman at the library was cute too. we have to admit, the place is not the biggest one. not bigger then my high school’s library, but still, they are just books about the rock music. i found a shelf with U2 books i’ve never seen. my favourite is the one called something like get up off your knees. it’s a series about how music infuence your religion. when you listen music how can it make your feelings stronger. i opened  the book at a story about a girl who survived 9.11 and after it she and her husband was listening U2’s god will send his angels and they felt the healing of the city. slowly, really slowly. you will never forget, but it still healing.

learning of the 2 hours walk i decided to take a taxi back to the city center (btw, i know in hungary they teach to use city center, but it’s called downtown. i should use it too :D ). so i wanted to take a taxi to the downtown and from there i could’ve go with train to the airport. i called them, the girl said they will be there  soon. what is soon??? i called them back in 20 mins, she said the taxi will be there in 5 mins. after 10 mins i called again, now a driver called me back, he said he’ll be there in 5 mins. after 10 mins he arrived. so all in all i waited 40!!!!!! minutes for a taxi. what’s this???? i was just so late so i told him to let’s have a deal. because i had to wait i wont pay but the half price, but take me to the airport. he said ok, so in 20 mins i was at the airport, finally in time! and here comes the phoenix part, what’s an other post J talk to you later, and dont forget to check the pictures!! 

MAGYAAAR!!

szóval épp hazafelé tartok. az igazi haza fele. már nem voltam otthon vagy 4 hónapja. vicces lesz. még vagy 3 óra utazás áll előttem (ami már csak kb másfél). szóval úgy tűnik van egy kis időm folytatni a blogot. örültök, mi??? tudom örültök, meg még kíváncsiak is vagytok hogy mi történt velem  clevelandben. no itt van, élvezzétek!

szóval ahogy már tudjátok, az esti busszal jöttem el new yorkból. Lisa figyelmeztetett, hogy ez a port authory hatalmas. és tényleg az! kb 10 percet sétáltam az aluljáróban miután leszálltam a vonatról mire egyáltalán megtaláltam a buszállomást. de nem hiszitek el mekkora mázlim volt! elsőre beletrafáltam a greyhoundba.

mert amúgy az amerikai buszállomások nem ám olyanok mint itthon. jobban hasonlítanak a reptérre. itthon csak egy nagy cég van (volán) ami mindenhova elvisz, de ott aztán minden van! különböző helyeken tudsz informálódni meg jegyet venni. 

de térjünk vissza Port Authoryhoz: szerencsém volt. elsőre megtaláltam a greyhoundot, még akkor is ha a hely rohadt naaagy!  a srác az információs pultnál elkezdett vleem flörtölni, mondta hogy milyen kis cuki vagyok, és hogy valamikor el kéne mennnk egyet kávézni. sajna, így mondtam neki, ez az utolsó kb egy órám new yorkban. kissé el volt keseredve, de hát mit tudott tenni :D megmutattta merre kéne mennem, meg jó utat kívánt.

miután sikeresen landoltam a mozgólépcsőről  megkerestem a buszomat. szerencsére volt ott egy nőci meg két csaj, segítettek eligazodni. ők is azzal a busszal jöttek, mondták, hogy a csomagokat be kell csekkolni (mivan??? itthon ilyen nincs O.o). aztán el mentem vadászni, hogy ne haljak éhan az út alatt. a büfében volt két 18 éves forma gyerek, persze megint flörtölni kezdtek, vagy csak hihetetlen módon kedvesek voltak. nemtudom… lehet hogy ez csak a sima amerikai mentalitás?? :D véglis be kell valljam, nem nagyon találkoztam olyan amerikaival aki ne lett volna kedves

szóval hogy haladjunk is a sztorival, a busz kb 10 körül indult. ahogy már korábban is mondtam, nem voltam benne biztos, hogy az éjszakai buszozás a legjobb ötlet, de véglis nem lett belőle semmi baj. a szék nem volt  a legkényelmesebb alvás szempontjából, de ha álmos vagy ez nem sokat számít. kiúton a VÁROSból rájöttem, hogy igazából még nem is láttam new yorkot éjszaka. gyönyörű. tényleg úgy néz ki mint a képeslapokon. a vakító fények városa. bár nem lett a kedvenc városom, meg kell hagyni, megvan benne az x faktor ahogy mostanában szokás mondani :D tényleg, megéri megnézni. az éjszaka közepén néha felébredtem, és a táj eléggé hasonlított magyarországra. nem nagyon, de a fák meg az utak egy kicsit emlékeztettek :)

lényeg a lényeg, reggel 7 körül értem Clevelandbe. full sötét. csak most jöttem rá, hogy teljesen kihagytam a nyarat. a kis szállásadóm, Ryan, mondta, hogy fel tud venni majd a buszállomáson, de egy kicsit várnom kellett rá. először egy csöves pasi szórakoztatott. próbált pénzt szerezni, de mondtam neki hogy nálam nincs esélye J mindenkinek segített cipelni a táskáját a kocsiig, hogy aztán talán majd csurran cseppen egy kis apró. végül csak adtam neki egy muffint. a kis hálátlan nem nagyon örült neki, de végül csak elfogatta. aztán meg megérkezett Ryan.

ő amúgy nem Clevelandben lakik, hanem egy mellette lévő helyen, Lakewoodnak hívják. minden amit tudnotok kell Ryanről ebben merül ki: keveset beszél, és rohadt sok bakelit lemeze van. ooh, hogy azt mondod neked is van egy szép gyűjteményed?? 10-20 lemezre gondolsz? esetleg 50-re? neki volt vagy 200! valami hülye oknál fogva U2 nem volt, ettől függetlenül meg kegyetlen sok. szeret olvasni, egyedül él, és csendes. nagyon csendes.

reggel pihiztem kicsit, utána Ryan kivitt a vasúthoz (ami amúgy kb olyasmi mint nálunk a HÉV). az állomáson elkezdtem beszélgetni egy pasival, tök kedves volt (nem is értem?? lehet meg kéne szokni hogy amerikában vagyunk??) mondta merre találom a Rock hallt.

aztán végre megérkeztem. csak a mihez tartás végett írjuk ki hogy hova is: Rock and Roll Hall of Fame Museum, Cleveland. srácok, hallgassatok rám, ne vegyetek sima jegyet! komolyan mondom. semmi értelme. semmi!! a támogatói jegy (had írjam innentől membership cardnak, vagy vmi ilyesminek) sokkal jobban megéri. a sima felnőtt jegy 22 dolcsi, a solo rockernek nevezett member meg 50. szóval két napi beugró + 8 dolcsiért cserébe kapsz egy rock hall member-es pólót, matricát, meghívót a különleges tárlatnyitókra, egy évi ingyen belépést, plusz még 10% kedvezményt az ajándékboltban.  szóval teljesen megéri. még ha csak megérné! az ott dolgozó emberek még meg is köszönik hogy tag vagy: ó hahó! egy tag! hogy tettszik a múzeum? minden rendben? jól érzed magad? nagyon kis aranyosak. :D

megvettem a jegyemet, és lementem. le mivel a kiállítás az alagsorban kezdődik. ez a legnagyobb rész. leérsz a mozgólépcsőn és egyből jobbra van egy turnébusz meg 2 vitrin gitárokkal. az egyikben volt vagy 5, direkt 9.11es dizájnnal. tűzoltók meg a tornyok, meg ilyesmi. nagyon szépen meg voltak csinálva. ha kicsit balra mész lesz egy ajtó ami előtt valaki mindig ül. csak gyorsan lecsekkolják a belépődet, utána már mehetsz is (pontosabban karszalagos rendszer van, meg se állítanak). tettszett, hogy az itteniek nem zaklatnak. senki se néz furán ha valahol lemaradsz és tátott szájjal bámulsz. minden alkalmazott legalább akkora zene rajongó mint te vagy. ha megállsz azt suttogva: aztakurvademenő, max csak mosolyognak rajtad J

menjünk tovább, a kezdés egy mistery train-nek nevezett mozi szoba, ami a rock kezdeteit mutatja be. amerikai rithim and blues, Bessie Smith, Louis Amstrong… aztán van egy interaktív pult is, ahol belehallgathatsz a koraiak munkásságába. van minden mi szem szájnak ingere.

aztán van egy rész pár TVvel, ami a rock elleni propagandát mutatja. ez a kedvencem. egy srác 17 körüli a szószéken beszél (saját tapasztalatok alapján) a rock and rollról: olyan mintha ki akarnál törni, nem engedelmeskedni a szabályoknak, elengedni magad. mintha az ördög költözne beléd. nevetnem kellett rajta. hát szivem…. ez lett volna a cél :D

és igen: ELVIS A KIRÁLY! fantasztikus. volt neki meg a kacatjainak egy külön szoba. ott volt a kocsija, a ruhája, levelek… hihetetlen. lejátszottak az egyik turné videóját is, komolyan mondom, beleestem. ez a pasi egy jelenség. jó zene, jó hang, és a viselkedése…. te mit mondanál ha egy melltartó landolna előtted a színpadon? mert ő megkérdezte a csajt: kedvesem, ez a tied? aztán csak nevetett. amikor a színpadon láttam az embert is éreztem benne, nem csak a szupersztárt.

tudom gyerekek, tudom…. kezdelek untatni titeket. de meg kell értsétek, ez a múzeum volt az én amerikai álmom. az egyetlen dolog amit meg akartam nézni. bármi történhet, a rock hallt meg kell nézni. de tudom, nektek ez annyira nem érdekes. próbálok annyira nem részletes lenni.

szóval van még itt egy fényképész kiállítása, rock a rádióban: az első riporterek akik felkarolták a rockot. rock térkép, hogy milyen zenekarok fejlődtek. beatles, rolling stones, a helyi bandák, a legnagyobb rock legendák: david bowie, madonna, janis joplin, red hot chilli pappers, the beach boys, michael jackson. egy kicsit nagyobb rész a ramonesnak, nirvananak, AC/DC, U2 (ohistenkénohistenkém megtaláltam!!! aaaaaa!!!! majd 30 percet álltam ott. megvolt Adam popmartos basszus gitárja, eredeti dalszövegek az első lemezről aaaaw!!) aztán megint beatles! láttam john lennon szemüvegét, tudjátok a kis kereket. jimi hendrix. rohadt jó cuccai vannak. egy csomó ruha, meg rajzok stb…

oké, menjünk tovább: első emelet. kiállítás a technikai fejlődésről. szalagok, cd, mp3. első elektromos gitár, Les Paul, egy szoba arról a változásról amit az MTV hozott, folyosó az új beavatottakról

aztán boxok a beavatottak egész discográfiájáról. el tudjátok képzelni mennyit imádkoztam ezért?? felcsavartam a hangerőt és csak élvezkedtem… hihetetlen.

ha nem törődsz a büfével meg az asztalokkal mehetsz tovább a beavatottak csarnokába. ebben a pillanatban egy percre megállt a szívem. a folyosó ami a következő részhez vezet nyitott volt, mármint egy térben volt az egész aulával. amit nem láttam amikor beléptem mert a fejem fölött volt, most velem szemben volt: a U2 ZooTV turnés trabantjai. én  úgy tudtam hogy 2 van nekik, de 4. meg a ZooTV tábla is. 1, azaz egy éves voltam amikor ezeket használták. találkozni a kedvenc zenekarod cuccaival meg a történelemmel egyszerre… sose éreztem még olyat :)

beavatottak része. (azért használom olyan sokszor ezt a szót mert nem tudok rá szinonimát. meg ők is mindig egy szót használtak rá, szóval no para). egy film a beavatási ceremónia legjobb pillanatairól. vagy 4szer megnéztem ha nem többször. aztán volt egy isssssszonyat hosszú film ami bemutatta az összes beavatottat. én csak kb 1996tól néztem 2013ig, de bent ültem vagy 50 percet. aztán egy folyosó a beavatottak aláírásaival (AC/DC, metallica..) aztán szólt az egyik srác, hogy amúgy most már zárnának, szóval takarodjak :D olyan kis aranyosan mondta, hogy elkezdtünk beszélgetni kicsit. mondom ez amerika!

szóval lemásztam az ajándékboltba, de végül másnapra halasztottam a bevásárlást. ki akartam menni megnézni az Erie partját, de elkezdett esni, szóval szóltam Ryannak hogy szedjen össze. elvitt vacsizni, ettem vmit, aztán hazamentünk. meghallgattunk egy Clash albumot, tök sört ittunk (nem volt annyira tök jó, de legalább volt benne volume!! az első amiben alkoholt is éreztem) aztán elmentünk aludni, vagy olyasmi. váltottam pár üzenetet Everettel arról hogy mikor érkezek majd Phoenixbe. szerintem kissé izgatott volt (akár csak én). véglis másfél év online társalgás után először találkozni felettébb izgalmas tud lenni. vajon olyan mint ahogy elképzeltem???

második nap Clevelandben. kezdem már unni az írást szóval pörgessük fel kicsit! második emelet, U2 80as évek eleji fotó kiállítás, oké oké, most megállok mielőtt még elragadtatom magam. J aztán volt egy ’a Fal’-nak nevezett cucc pink floydtól. tippem sincs mi az, de furcsán nézett ki.

utolsó két emelet meg a különleges kiállítás: Rolling Stones, 50 years of Satisfaction. (satisfaction = kielégülés, utal a rolling stones egyik leghíresebb számára, az (i can’t get no) satisfaction-ra). 50 éves szülinapi kiállítás. mostanában próbáltam kerülni a káromkodást, de ez KIBASZOTTULKURVAJÓ!!! beléjük estem. nincs visszaút…

kb délután kettő körül járt, és már megnéztem mindent. ettem valamit, de végül úgy döntöttem visszamegyek és megnézek pár dolgot amire nem volt időm. mint pl. a teljes Elvis film. megint zárásig lődörögtem J lementem az ajándékboltba venni pár cuccot a többieknek és búcsút mondani az én nagy álmomnak. gyönyörű volt J

nem különösebben éreztem még úgy, hogy vissza kéne mennem és Ryannal lógni, inkább lementem az Erie partjára. kemény 2 perc séta volt. ez a tó ha tal mas! olyan mint az óceán, csak nem sós a vize. láttok képeket később. beszélgettem kicsit nővérkémmel itten, aztán írt Ryan hogy még mindig bent vagyok e, mert talált egy magyar éttermet, megnézhetnénk ha van kedvem. mondtam hát persze. sajna mire odaértünk már bezártak. eléggé lehangolt látni a kirakatból a sütis lapot, dobos torta, somlói galuska… fene egye meg őket. szóval egy nagyjából semmi extra amerikai helyre mentünk megint :/

aznap este összeszedtem a cuccaimat, indulásra készen álltam. másnap bementem a városba a szokásos vonattal, ittam egy cappuchinot a toronyban (ez cleveland plázája, minden ide fut össze. a legmagasabb épület tele boltokkal meg irodákkal) aztán elkezdtem elsétálni a rock könyvtárhoz. ez a rock and roll hall of famehez tartozó kis könyvtáracska a város egyetemi részlegén. megnéztem a neten, kb 20 perc séta lett volna a toronytól. de amerika… nem sétára vannak tervezve. én meg nem szívesen barangolok egy nagyjából 25 kilós bőrönddel meg hátizsákkal a 3 sávos út mellett. lényeg, a 20 percből lett majdnem 2 óra. sokszor éreztem úgy hogy inkább feladom, de kemény csajszi voltam, megcsináltam! baszott sok cuccal, de eljutottam odáig. maga a könyvtár nem valami nagy, kicsit nagyobb mint az én középiskolásom, de képzeljétek el azt csak zenei anyaggal. nem semmi, mi? találtam egy polcot tele U2 könyvekkel, amiket még sose láttam, nem is hallottam róla. a kedvencem a get up off your knees, ami egy sorozat része, ami a különböző zenekarok és a hit kapcsolata. pontosabban hogy lehet a zene a hit katalizátora. volt egy történet benne egy nőröl aki túlélte 9.11et és a férjével valamikor u2-tól a god will send his angels című számot hallgatták. azt írta a nő, hogy olyan volt mintha érezné a város gyógyulását.

tanulva a 2 órás sétából vissza a város központ felé már taxit rendeltem (apró észrevétel a városközpont megnevezéséről, hogy tanítják ezt nekünk itthon. bármikor tanultam, city centernek tanítják itthon. hát nem gyerekek. downtown! jegyezd meg. :D ) szóval taxi utána meg vonattal ki a reptérre. felhívtam az egyik társaságot, mondták nemsokára érkezik a kocsi. no de mi is az a nemsokára??? 20 perc már kicsit soknak tűnt, felhívtam őket megint. mondták 5 perc és ott lesz. 10 perc múlva megint hívtam, amikor már átirányítottak az egyik söfőrhöz, aki mondta hogy 5 perc és ott van. persze 10 perc múlva érkezett meg, summa 40 percet vártam. gondolhatjátok milyen ideg volt bennem. lekésni a repülőt nem jó móka. mivel ugye késésben voltam megdumáltam vele, hogy a késés miatt fél áron, de vigyen ki a reptérre. de szerencsére időben ki is értem, phoenixi rész meg majd a következő részben. minden jót gyerekek, vigyázzatok magatokra, és nézzétek meg a képeket!!

PICTURES - KÉPEK

getting closer - közeledünk közeledünk.

more close - még közelebb

and yes! i'm a member - igen! tag lettem :D

9.11 memorial guitar - 9.11es emlékgitár

my new love - Elvis

haha :) i have a friend who's probably jealous of me because seeing this :P AC/DC - 

van egy barátom aki valószínű elég féltékeny rám meg láttam ezt :) AC/DC

Janis Joplin's car. fancy! i want one! - Janis Joplin kocsija. nagyon kis csinos. elfogadnék egyet :)

the Boss. do you have anything to say? - a Főnök. van valami mondanivalód??

amazing. David Bowie is hostory - szemem fülem kettéáll. a történelem előttem. David Bowie történelem

i bet you never seen something like this before :P - biztos vagyok benne hogy nem láttatok még ilyesmit, ugye?

well. yes. as i said. history. - hát igen. ahogy már mondtam. történelem

this is the Wall. i have no idea what's this :D but it's there. must be famous :P - 

ez az a Falnak nevezett izé. tippem sincs mi ez, de hát ott van. biztos híres

U2 section part one. the 4 trabants and the ZooTV sign - U2 rész 1. a 4 trabant és a ZooTV felirat

yes darling. you see it well. Mr. Edge Tshirt. Edge's guitar, Bono's hat from the joshua tree, Bonos's coat from the Super Bowl final, Bono's popmart boots, Adam's popmart bass guitar and some lyrics and letter too :P - 

igen szivem, jól látod. Mr. Edge póló, Edge gitárja, Bono kalapja a joshua tree korszakból, Bono kabátja amiban a Super Bowl döntőjén játszottak, Bono popmartos csizmája, Adam popmartos basszusgitárja, valamint dalszövegek, levelek :D

OFF. lake Erie - egy kis kitérő. Erie too

little budapest. the hungarian restaurant we couldnt get in - little budapest nevű magyar étterem ahova véglis nem sikerült bejutnunk.

Finally, the Rock library - végul a Rock könyvtár

and one more, the U2 shelf - ráadás, a U2 polc.

well guys, thank you for reading me again, i know it wasnt as interesting for you as before (or as for me). next time you can read of Phoenix, my last american city. hope i can write it on this week, so dont forget to come back and check it! :D

just feels bad, even if i left the USA writing my blog always take me back there and feels so bad that soon i loose it too. :( maybe i can go back some time. or at least it helps other who want to go out too.

anyway. see you soon. Phoenix is coming

hát srácok. köszi megint hogy olvastatok. tudom a mai nem volt nektek annyira érdekes mint a korábbiak (vagy mint nekem). legközelebb az utolsó amerikai városomról, Phoenixről olvashattok. reményeim szerint még a héten befejezem, szóval ne felejtsetek el visszanézni :D

kissé szarul érzem magam. hiába jöttem már el korábban az USAból, eddig a blog mindig visszavitt kicsit. mint egy alagút téren és időn át :) elég ergya érzés hogy nemsokára ezt is elvesztem :( talán lesz még egyszer lehetőségem visszamenni. vagy legalább segít a blog valakinek aki szintén fontolgatja hogy kimegy...

hát mindegy. visztlát. Phoenix következik