Jack megy vilagot latogatni: Amerikai tinder

Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom tinderezek. Legtöbben gondolom tudjátok mi ez, de abban is hogy pl anyum nem. Úgyhogy csak a kedvéért szólnék pár szót a társkereső appok csodás világáról. Ugyanolyan mint az online bevásárlás. Kapsz pár képet, meg egy rövid leírást, aztán eldöntheted, hogy kell-e vagy sem. Kb egy éve volt is egy ilyen témájú bejegyzésem facebookon, ahol az egyik ismerősömmel kicsit túlzó módon ecsetelgettük hogy milyen emberek is regisztrálnak ilyen oldalakra. Konklúzió:

A) veszett csúnya / valami fura kattanás van a fejében
B) szexelni akar
C) elkeseredett, mert hiába akarna normális kapcsolatot, egyszerűen nem talál normális társat

Azaz ha valaha arra vetemednél, hogy egy ilyen oldalról találkozz valakivel, az esetek nagy többségében már a köszönés után menekülnél a helyzetből. Aztán ha mégis szimpatikus az illető, még mindig kiderülhet hogy gyökike, és szó nélkül felbukkanik a melóhelyeden, zaklat telefonon, hisztit csap mert nem írsz neki vissza (és ezek mind valós élmények)... De ha van olyan mázlid hogy nem egy orkkal hoz össze a sors, és még a fejében is nagyjából rendben vannak a dolgok, akkor azon fog felsülni a dolog, hogy elég nyilvánvalóan a szexre mennek az emberek.

Node mi más lehetőséged van? Ezt a témát is számtalanszor kibeszéltem már egy kedves barátommal. Unalmas emberek vagyunk. Folyamatosan melózunk, nincs sok szabadidőnk, amikor meg esetleg mégiscsak van, akkor meg a barátainkkal, már ha ők épp ráérnek. Ha meg nem akkor meg nincs sok kedve az embernek egyedül lemenni a sarki büfébe, hogy ott szedjen össze magának valakit. Lényeg a lényeg hogy nem egyszerű új emberekkel megismerkedni.

Még úgy se, hogy szabaduló szobában dolgozok. Perpill napi minimum 50 ember fordul meg körülöttem. Még ha extra módon flörtölök is, akkor is max annyit érek el, hogy talán visszajönnek egy másik szobába játszani, és lesz még plusz egy órám, hogy a kamera másik oldaláról csorgassam a nyálam. Bár a minap még az egyik vendég az ajtóból még dobott nekem egy puszit. Szuper -.-

Lényeg hogy nem egyszerű a helyzet. De mivel a csodás földünk egy full ismeretlen szegletében tengetem mindennapjaimat, és ez még egy jó ideig így is lesz, csak jó lenne pár embert megismerni. Úgyhogy tinderezek...

És itt csatolhatok vissza a múltkori bejegyzésemhez. Pont az MGMbe tartottam, hogy megnézzek egy Cirque Du Soleil előadást, és egy sráccal meg volt beszélve hogy velem tart. Nem akartam, hogy még a találkozásunk előtt már tudja, hogy hol lakok, úgyhogy nekiindultam busszal a városnak, ő meg útközben felvett. Daniel, 27 éves, és azzal keresi a kenyerét, hogy fegyvereket ad el a kormánynak. Értelmes ember, tök jól elbeszélgettünk, nem egy bányarém. Viszont emlékeztek hogyha ezzel a két kritériummal nincs baj, akkor mi lesz a következő buktató? Igen... Szintén kicsit túlozva (de nem túl sokat), nem szeretem ha a srác 5 perc után azt kérdezi, hogy 'akkor most hozzád megyünk, vagy hozzám'. Hiába éreztem magam tök jól az este, hiába tettszett az előadás, és hiába szórakoztam felhőtlenül azon, hogy prostikat kerestünk a kaszinóban, ahogy kezdett már esteledni, egyre kellemetlenebbé váltak a célozgatások. Ohh van kedved feljönni hozzám borozni kicsit, ooh lenne kedved megnézni még egy filmet, ooh ez, ooh az... Én meg nem szeretem a félrebeszélést. Mondtam a srácnak, hogy tudom mit akarsz, de nem. Jófej vagy, aranyos vagy, de nem.

Úgyhogy egy estét sikerült megúsznom... Teljesen kikészít a szituáció, amikor úgy érzem csak azért mert eljött velem színházba, a kövi lépésnek az kell lennie, és az az elvárt, meg a normális, hogy hazamegyek vele és egyből ledobom a ruháimat. Fun fakt fiúknak: ha nem reagálom le a célzásaidat, nem azért teszem mert nem értelek, hanem mert nem akarlak megérteni. És ha egyszer tisztán és érthetően mondtam nemet, akkor engedd el. De sajnos ennek a srácnak se sikerült elengednie. Ezért van az hogy megint itthon ülök a szabadnapomon ahelyett hogy vele süttetném a hasam valami vízesésnél a sivatagban.

Morcoskodásom végeztével viszont visszatértem a lone ranger modeba, és az MGM-es szabadnapom utáni napom elbuszoztam a Fermont Streetre. Kvázi Las Vegas Váci utcája. Node mi is a különbség?
Azért szerettem ezt az utcát, mert itt mindenki azért volt ott, hogy jól érezze magát. Nem volt egy morcos ember sem, senki aki ideges lett volna, vagy veszekedett volna a gyerekkel.