Én meg már kétszer is voltam...
És nem azért mondom mert az orrotok alá akarom dörgölni (persze azért kicsit azt is :D ), de amikor az ember lánya nem csak egyszer hanem másodjára is eljut a szép anya földünknek egy ilyen durva helyére, elgondolkodik kicsit. Itt vagyok én, egy törpe ország törpe városából, középosztálybeli családból, és folytathatnám még a sort hogy mennyire semmi logikus esélyem nem lett volna arra sem hogy elsőre eljussak idáig, nem hogy kétszer... Srácok... Bármi lehetséges :D
Háttérsztorija amúgy a második túrának, hogy ma megkaptam a második szabadnapomat is. Nagyon rá akartam beszélni Petit, hogy menjünk le Los Angelesbe megnézni hogy mi van ott, persze hogy valami hivatalos is legyen benne, ráfogtam, hogy menjünk el ott megnézni egy szabadulószobát. Sajna - nem sajna, épp a gyerekekkel meg az apjával készült a Grand Canyonba, és pont volt még egy fél szabad hely a kocsiban. A fél szabad helyet tényleg komolyan értsétek, 7 személyes kocsi, amiben az hátsó üléssoron a két szék közé még volt rakva plusz egy biztonsági öv, így a két 10 éves leányzó közé épp hogy befértem. Parti volt ezerrel :D
Ami még érdekes élmény volt így másodjára a kanyonnal, hogy elsőre ugye egy elég huszadrangú helyen kötöttünk ki, most viszont a skywalkhoz mentünk, amit a legtöbben látogatnak... És uuhr isten... megvoltak a tipikus turistás lehúzós trükkök. 20 dollárért felmehettél a skywalkra, de fényképet már nem csinálhattál, hanem ottani fotósok voltak, amit utána (ezt figyeljétek mert nem hazudok), 23 dollár/fényképért oda is adtak neked. Mármint egyet. kinyomtatva. Ha azt kérted hogy digitálisan küldjék el neked, amit utána szabadon tudsz sokszorosítani, 100 dollárt kértek. EGY fényképért. Maga a skywalk persze nem nagy cucc... Az alábbi képen jobb oldalt ügyesek vagytok ha kiszúrjátok. Hivatalosan a skywalk meg a szakadék alja közé háromszor befért volna az Empire State Building, és anyum biztos kiakadt volna ha végig kell rajta mennie, de valamiért én semennyire sem éreztem a mélységet. Meg persze az egész hely tele volt fényképezkedő turistákkal. Fun fact, az egész helyen indiánok dolgoznak. De hogy lesz egyikből fényképész, a másikból biztiboy, a harmadikból meg szemétszedő, nem tudom....
Node... térjünk vissza kicsit az emberekre, ha már úgyis azokat emlegettem a címben...
Volt ez a srác a Grand Canyon visitor center kávézójában melózott. Váltottam vele pár szót, mert láttam hogy már veszi a hátizsákját, mert már alig várja hogy mehessen haza. Két lépésre van a kbaszott kanyontól, amit emberek milliói néznének meg de nem tehetik, ő meg mást se akar csinálni, csak elhúzni onnan.
Aztán volt ez a nő ma este aki hazahozott uberrel. Kiderült hogy nagyon hittan órákat tart, és vagy fél órát cseverésztünk istenről útközben..
Van ez a négy fiatal, akiket első körben felvettünk melózni,
Az egyik csaj elköltözött Californiába..
A másiknak lett más melója.
Az egyik srác behisztizett a fizun, és már perelni akarta Petit. Én játszottam a békebírót, az utolsó fizetését is én adtam neki, mert ha Petivel kell még egyszer találkoznia biztos nem lett volna jó vége. De legalább arról meggyőződtem hogy engem jó főnöknek tart.
A másik srác meg kért fizu előleget, aztán eltűnt...
Most jött hozzánk egy új csávó aki amúgy helyettes tanárként dolgozik, de már a próbajátékon is látszott rajta hogy nem épp a legkiegyensúlyozottabb ürge, és a csapatjáték nem az erőssége.
Valamint volt nálunk egy pár játszani, akik állításuk szerint már vagy 100 szobát lejátszottak, de közben meg olyan brutál bénák voltak, mintha még elképzelésük se lett volna arról hogy mi várhat rájuk.
Ezzel szemben volt egy csapat akiken már tényleg látszódott hogy jó pár szobán túl vannak. Az utosó után beszélgettem is velük, és szereztem pár lájkot az otthoni szobáknak is :D
Nem kell annyira messzire menni még érdekes emberek találásához, mert pont a szomszédunkban meg egy call center van, akik azzal foglalkoznak, hogy Vegasi full üdüléseket adnak el. Random számokat hívnak fel, a cél, hogy napi minimum 15 üzletet kössenek. Viszont ennél lecsúszottabb bagázzsal nem is hiszem hogy valaha találkoztam-e. Ha rájuk néz az ember egyből levágja, hogy az ott füves, annak a lóvéját elvitte a válás, az kicsit értelmi fogyi, az meg csak vmi isteni csoda folytán nem csöves. Viszont telefonban tök jól el tudják magukat adni..
Én meg maradok a lány a fura akcentussal :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése