Amerikai tinder

Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom tinderezek. Legtöbben gondolom tudjátok mi ez, de abban is hogy pl anyum nem. Úgyhogy csak a kedvéért szólnék pár szót a társkereső appok csodás világáról. Ugyanolyan mint az online bevásárlás. Kapsz pár képet, meg egy rövid leírást, aztán eldöntheted, hogy kell-e vagy sem. Kb egy éve volt is egy ilyen témájú bejegyzésem facebookon, ahol az egyik ismerősömmel kicsit túlzó módon ecsetelgettük hogy milyen emberek is regisztrálnak ilyen oldalakra. Konklúzió:

A) veszett csúnya / valami fura kattanás van a fejében
B) szexelni akar
C) elkeseredett, mert hiába akarna normális kapcsolatot, egyszerűen nem talál normális társat

Azaz ha valaha arra vetemednél, hogy egy ilyen oldalról találkozz valakivel, az esetek nagy többségében már a köszönés után menekülnél a helyzetből. Aztán ha mégis szimpatikus az illető, még mindig kiderülhet hogy gyökike, és szó nélkül felbukkanik a melóhelyeden, zaklat telefonon, hisztit csap mert nem írsz neki vissza (és ezek mind valós élmények)... De ha van olyan mázlid hogy nem egy orkkal hoz össze a sors, és még a fejében is nagyjából rendben vannak a dolgok, akkor azon fog felsülni a dolog, hogy elég nyilvánvalóan a szexre mennek az emberek.

Node mi más lehetőséged van? Ezt a témát is számtalanszor kibeszéltem már egy kedves barátommal. Unalmas emberek vagyunk. Folyamatosan melózunk, nincs sok szabadidőnk, amikor meg esetleg mégiscsak van, akkor meg a barátainkkal, már ha ők épp ráérnek. Ha meg nem akkor meg nincs sok kedve az embernek egyedül lemenni a sarki büfébe, hogy ott szedjen össze magának valakit. Lényeg a lényeg hogy nem egyszerű új emberekkel megismerkedni.

Még úgy se, hogy szabaduló szobában dolgozok. Perpill napi minimum 50 ember fordul meg körülöttem. Még ha extra módon flörtölök is, akkor is max annyit érek el, hogy talán visszajönnek egy másik szobába játszani, és lesz még plusz egy órám, hogy a kamera másik oldaláról csorgassam a nyálam. Bár a minap még az egyik vendég az ajtóból még dobott nekem egy puszit. Szuper -.-

Lényeg hogy nem egyszerű a helyzet. De mivel a csodás földünk egy full ismeretlen szegletében tengetem mindennapjaimat, és ez még egy jó ideig így is lesz, csak jó lenne pár embert megismerni. Úgyhogy tinderezek...

És itt csatolhatok vissza a múltkori bejegyzésemhez. Pont az MGMbe tartottam, hogy megnézzek egy Cirque Du Soleil előadást, és egy sráccal meg volt beszélve hogy velem tart. Nem akartam, hogy még a találkozásunk előtt már tudja, hogy hol lakok, úgyhogy nekiindultam busszal a városnak, ő meg útközben felvett. Daniel, 27 éves, és azzal keresi a kenyerét, hogy fegyvereket ad el a kormánynak. Értelmes ember, tök jól elbeszélgettünk, nem egy bányarém. Viszont emlékeztek hogyha ezzel a két kritériummal nincs baj, akkor mi lesz a következő buktató? Igen... Szintén kicsit túlozva (de nem túl sokat), nem szeretem ha a srác 5 perc után azt kérdezi, hogy 'akkor most hozzád megyünk, vagy hozzám'. Hiába éreztem magam tök jól az este, hiába tettszett az előadás, és hiába szórakoztam felhőtlenül azon, hogy prostikat kerestünk a kaszinóban, ahogy kezdett már esteledni, egyre kellemetlenebbé váltak a célozgatások. Ohh van kedved feljönni hozzám borozni kicsit, ooh lenne kedved megnézni még egy filmet, ooh ez, ooh az... Én meg nem szeretem a félrebeszélést. Mondtam a srácnak, hogy tudom mit akarsz, de nem. Jófej vagy, aranyos vagy, de nem.

Úgyhogy egy estét sikerült megúsznom... Teljesen kikészít a szituáció, amikor úgy érzem csak azért mert eljött velem színházba, a kövi lépésnek az kell lennie, és az az elvárt, meg a normális, hogy hazamegyek vele és egyből ledobom a ruháimat. Fun fakt fiúknak: ha nem reagálom le a célzásaidat, nem azért teszem mert nem értelek, hanem mert nem akarlak megérteni. És ha egyszer tisztán és érthetően mondtam nemet, akkor engedd el. De sajnos ennek a srácnak se sikerült elengednie. Ezért van az hogy megint itthon ülök a szabadnapomon ahelyett hogy vele süttetném a hasam valami vízesésnél a sivatagban.

Morcoskodásom végeztével viszont visszatértem a lone ranger modeba, és az MGM-es szabadnapom utáni napom elbuszoztam a Fermont Streetre. Kvázi Las Vegas Váci utcája. Node mi is a különbség?
Azért szerettem ezt az utcát, mert itt mindenki azért volt ott, hogy jól érezze magát. Nem volt egy morcos ember sem, senki aki ideges lett volna, vagy veszekedett volna a gyerekkel.

e

Először is: Fermont street...
















                                        Ahol patakokban folyik a sör...
















 És ha kövér vagy ingyen kajálhatsz...









 

 


    Partizhatsz egész este fürdőköpenyben..













Ha unod az utcai portrésokat, most már inkább szobrot csinálnál magadról, azt is megteheted..















         És egyet se félj, közben a rend éber őrei vigyáznak rád...

















Bár azért itt is fogsz látni pár faszt...

Akár még privát chippendale fotózásod is lehet ;)
















A hölgyek a pultról szórakoztatják az érdeklődőket...

















            Addig az urak kevésbé szégyenlősek :D

Ladies and Gentleman... Ez itt a Fermont Street Experience!

oh Jesus, meg a többi újdonság

Van egy félig meddig kedvesnek mondható társaság a szomszédunkban... Valami nagyon alter hitgyülekezet, a kereszténység valami igen kitekert formájában. Már biztos írtam többször is róluk. Folyamatosan az éjszaka közepén, a leglehetetlenebb időszakokban bukkannak fel az éjszaka közepén, amikor már zárnánk. De nekik mindig pont akkor kell előbukkanniuk, hogy játszanának. Persze még véletlenül se jelentkeznének be előre, és persze valami extra nagy kedvezménnyel játszassuk őket. Hozzá, persze, full kezdő játékosok akiknek fingjuk sincs arról hogy kéne játszani. Folyamatosan brutál szétszedik a szobákat, mi meg alig győzzük hogy pakoljunk utánuk.

Na ez a csapat megint felbukkant valamelyik este. Aznap már túl voltunk 20 játékon, ami elég durva hajtást jelent, de ők nem értettek a szóból, hogy bazz, néha azért nekünk se ártana pihenni. 10.30-ra voltak beírva este, 11-ig nem értek oda, és még utána is alig lehetett rászedni őket, hogy koncentráljanak már a játékra, mert lehet hogy én jó társaság vagyok nekik, de ez 12 óra meló után már nem biztos hogy az érzés kölcsönös. Még játék előtt kimentek cigizni, én meg rohanok utánuk, hogy kezdjük már végre el, de cserébe viszont egy olyan 20 perces szentbeszédet kaptam, hogy csak na... Nem is a szentbeszéd része volt ami kiborította nálam a bilit, hanem az a minimális érdeklődés egy másik személy iránt amit ezek a srácok tanúsítottak. Totál zéró empátia, vagy egyáltalán figyelés arra, hogy én mit akarnék közölni velük. A kinti srácokat már háromszor félbeszakítottam, hogy induljunk már meg befelé, de azért mielőtt bemegyünk mondjunk már el egy gyors imát... És ezek a srácok amúgy ahhoz a hithez tartoztak, mint mi, a 'keresztény európa'. Közben meg kvára nem törődtek semmi mással csak amit ők akartak.

De hogy hová is vezet ez az egész monológ az ignoráns srácokról, akik meggyőződése, hogy 'ha már egyszer, akár gyerekként is ne adj isten féltékeny voltál a testvéredre' akkor Isten szemében már bűnös vagy, és milyen jó hogy Jézus leszállt közénk és megváltott minket a bűneinktől...

Félre ne értsetek, nem a hitről akarok beszélni. Hanem arról ami a hit ellenére sincs meg.

Közben meg Európa... WTF?

Mi van otthon?

I can't believe the news today
I can't close my eyes and make it go away
How long must we sing this song?
How long?

Sunday bloody sunday

Mi a fene folyik otthon? Robbantgatások itt, tömegbe hajtás ott, a harmadik helyen meg katonai FCKING puccs! 2016 van srácok! Mi a fene folyik itt?

Beszéltem két török sráccal, akikkel még akkor találkoztam amikor Erasmuson voltak nálunk, de mindkettő azt mondta, hogy no para, igen volt egy puccs, de nincs semmi baj, sikerült leverni, minden oké, minden megy tovább úgy ahogy eddig volt. Közben a világ másik felén Vegasban meg pokemonokat vadászó fiatalok rohangásznak az utcán, és pont leszarják, mi történik az öregebb kontinensen. Én meg állok a kettő között valahol, és kb nem tudom hova nézzek. Mi a fene történik a világban?

Azt hiszem vérbeli hippi vagyok. Amíg az emberek harcolgatnak, meg full idióta hozzáállási különbségek miatt gyilkolásszák egymást, a pénzt kajtatnak, arról vitáznak, hogy a szomszéd fél méterrel arrébb rakta a kerítést, vagy hogy a tanár megbuktatta őket egy vizsgán, vagy mint ezek a gyöki amerikaiak, kit miért lehetne beperelni; én arról papolok hogy pattanj be a kocsiba, indulj el. Rakd ki a kezed az ablakon és érezd, élvezd a napfényt, azt hogy mehetsz. Vagy hogy épp a nyári esőben szarrá ázol. Vagy ha lekésted az utolsó buszod hazafelé egy hosszú nap után és sétálsz hazafele a full üres városban. Vagy hogy ha épp nem kap el valamelyik morcos szomszéd, felmész a tizedik tetejére és onnan lesel le a városra. Lényeg a lényeg... tanuljatok nyugalmat, törődni másokkal, élvezzétek ki a nyári melegben azt a rohadt fagyit már az istenit!

Nem akarok ezen kívül nagyon messzire szaladni a gondolkodós posztok világától. A címben még szerepelt a többi újdonság is... Facebookon meg a többi social media fórumon sokszor szembe fut velem valami nagyon okos életmód tanácsadó cikk, vagy nagyon profi nagyon csini csajszi a szelfije mellé írogat valami élet igazságot, az újdonság varázsáról, meg bakancslista írásról, főleg amikor végre sikerül valamit kihúzni róla.

Amióta itt vagyok kipróbáltam már pár újdonságot. De tudjátok mit, én nem is magában az újdonságban érzem az igazi kihívást. Szerintem először két érzés lehet az emberben amikor valami újat próbál. Izgatottság vagy félelem. Azon gondolkozol, hogy vajon milyen is lesz, ha sikerül megcsinálnod. Aztán jön amikor másodjára is meg akarod csinálni. Akkor meg már azért izgulsz, mert tudod már milyen, de vajon másodjára is olyan lesz-e? Aztán már ha rájöttél a természetére, már nem is lesz nagy durranás az egész. Mint már mondtam, amióta itt vagyok kipróbáltam már pár dolgot. Pl ettem gyorsfagyasztott buritot, ami 3 perc alatt elkészül a mikróban (mégis mi lehet benne?), vagy pl játszottam blackjacket (és veszítettem), vezetettem párhuzamosan 4 játékot...


fiúk a kövi bekezdésnél folytassátok, ha nem érdekelnek a véres részletek.. (én szóltam) a minap volt lehetőségem kipróbálni az amerikai tampon rakétát is... legutóbb amikor itt voltam.. hgoy is mondjam szépen... nem mertem kipróbálni, mert elég durván néz ki. képzeljetek el egy lila kis... rakétatartót, benne a tamponnal. ezt kell a csajos helyekre helyezni, majd egy kis pálcikával betolod magát a tampont. Újdonság? Igen! amikor először kipróbáltam csak ültem a wcn és néztem, hogy lehet az hogy ezt a kis szart amúgy nők milliói használják minden nap, és nekem pont fingom sincs róla hogy mi a szar ez. De sajna nem maradhattam egy hétig elzárkózva, úgyhogy a végén csak kénytelen voltam kipróbálni. Konklúzió: zsenik ezek az amcsik. a rakétakilövő szuperül működik, de örüljetek, mert OB nagy anyánk sokkal jobb minőségű tampont gyárt mint az itteniek. Konklúzió egy mélyebb rétege: mások ezt használják nap mint nap. Nekem miért kéne félnem tőle?

fiúk kösz a türelmet :)
most meg mivel szabad napom van, kipróbálom milyen is a vegasi tömegközlekedés, utána meg elmegyek az MGM-be megnézni egy Cirque du Soliel előadást. Azt még hogy keveredek haza még nem tudom (ne aggódj anya ;) )

Szóval lényeg hogy ne parázzatok. Uccu neki, mert én is megyek :)

Vannak emberek, akik...

Sose jutnak el a Grand Canyonba...

Én meg már kétszer is voltam...

És nem azért mondom mert az orrotok alá akarom dörgölni (persze azért kicsit azt is :D ), de amikor az ember lánya nem csak egyszer hanem másodjára is eljut a szép anya földünknek egy ilyen durva helyére, elgondolkodik kicsit. Itt vagyok én, egy törpe ország törpe városából, középosztálybeli családból, és folytathatnám még a sort hogy mennyire semmi logikus esélyem nem lett volna arra sem hogy elsőre eljussak idáig, nem hogy kétszer... Srácok... Bármi lehetséges :D

Háttérsztorija amúgy a második túrának, hogy ma megkaptam a második szabadnapomat is. Nagyon rá akartam beszélni Petit, hogy menjünk le Los Angelesbe megnézni hogy mi van ott, persze hogy valami hivatalos is legyen benne, ráfogtam, hogy menjünk el ott megnézni egy szabadulószobát. Sajna - nem sajna, épp a gyerekekkel meg az apjával készült a Grand Canyonba, és pont volt még egy fél szabad hely a kocsiban. A fél szabad helyet tényleg komolyan értsétek, 7 személyes kocsi, amiben az hátsó üléssoron a két szék közé még volt rakva plusz egy biztonsági öv, így a két 10 éves leányzó közé épp hogy befértem. Parti volt ezerrel :D

Ami még érdekes élmény volt így másodjára a kanyonnal, hogy elsőre ugye egy elég huszadrangú helyen kötöttünk ki, most viszont a skywalkhoz mentünk, amit a legtöbben látogatnak... És uuhr isten... megvoltak a tipikus turistás lehúzós trükkök. 20 dollárért felmehettél a skywalkra, de fényképet már nem csinálhattál, hanem ottani fotósok voltak, amit utána (ezt figyeljétek mert nem hazudok), 23 dollár/fényképért oda is adtak neked. Mármint egyet. kinyomtatva. Ha azt kérted hogy digitálisan küldjék el neked, amit utána szabadon tudsz sokszorosítani, 100 dollárt kértek. EGY fényképért. Maga a skywalk persze nem nagy cucc... Az alábbi képen jobb oldalt ügyesek vagytok ha kiszúrjátok. Hivatalosan a skywalk meg a szakadék alja közé háromszor befért volna az Empire State Building, és anyum biztos kiakadt volna ha végig kell rajta mennie, de valamiért én semennyire sem éreztem a mélységet. Meg persze az egész hely tele volt fényképezkedő turistákkal. Fun fact, az egész helyen indiánok dolgoznak. De hogy lesz egyikből fényképész, a másikból biztiboy, a harmadikból meg szemétszedő, nem tudom....

Node... térjünk vissza kicsit az emberekre, ha már úgyis azokat emlegettem a címben...

Volt ez a srác a Grand Canyon visitor center kávézójában melózott. Váltottam vele pár szót, mert láttam hogy már veszi a hátizsákját, mert már alig várja hogy mehessen haza. Két lépésre van a kbaszott kanyontól, amit emberek milliói néznének meg de nem tehetik, ő meg mást se akar csinálni, csak elhúzni onnan.

Aztán volt ez a nő ma este aki hazahozott uberrel. Kiderült hogy nagyon hittan órákat tart, és vagy fél órát cseverésztünk istenről útközben..

Van ez a négy fiatal, akiket első körben felvettünk melózni,
Az egyik csaj elköltözött Californiába..
A másiknak lett más melója.
Az egyik srác behisztizett a fizun, és már perelni akarta Petit. Én játszottam a békebírót, az utolsó fizetését is én adtam neki, mert ha Petivel kell még egyszer találkoznia biztos nem lett volna jó vége. De legalább arról meggyőződtem hogy engem jó főnöknek tart.
A másik srác meg kért fizu előleget, aztán eltűnt...

Most jött hozzánk egy új csávó aki amúgy helyettes tanárként dolgozik, de már a próbajátékon is látszott rajta hogy nem épp a legkiegyensúlyozottabb ürge, és a csapatjáték nem az erőssége.

Valamint volt nálunk egy pár játszani, akik állításuk szerint már vagy 100 szobát lejátszottak, de közben meg olyan brutál bénák voltak, mintha még elképzelésük se lett volna arról hogy mi várhat rájuk.

Ezzel szemben volt egy csapat akiken már tényleg látszódott hogy jó pár szobán túl vannak. Az utosó után beszélgettem is velük, és szereztem pár lájkot az otthoni szobáknak is :D

Nem kell annyira messzire menni még érdekes emberek találásához, mert pont a szomszédunkban meg egy call center van, akik azzal foglalkoznak, hogy Vegasi full üdüléseket adnak el. Random számokat hívnak fel, a cél, hogy napi minimum 15 üzletet kössenek. Viszont ennél lecsúszottabb bagázzsal nem is hiszem hogy valaha találkoztam-e. Ha rájuk néz az ember egyből levágja, hogy az ott füves, annak a lóvéját elvitte a válás, az kicsit értelmi fogyi, az meg csak vmi isteni csoda folytán nem csöves. Viszont telefonban tök jól el tudják magukat adni..

Én meg maradok a lány a fura akcentussal :)

Vegas, Chapter 2

Gondolom aki szeretné követni hogy mi van velem kicsit meg van lepődve, hogyhogy nem írtam már jó ideje... Egyszerű a válasz. Annyira elfoglalt voltam hogy kb még a gépemet is alig tudtam bekapcsolni.

Már több mint két hete vagyok itt, és egy két kiruccanáson kívül csak meló meg alvás volt. A napjaim kb úgy néztek ki, hogy délelőtt 11 körül valaki ki rugdosott az ágyból, elmentem melózni és toltuk hajnali kettőig. És eddig még egy szabadnapos se volt...

Miből is állt a meló? Legtöbbször még az építéssel segítettem. Annyi újdonság került a skilljeim közé hogy már szàmolni se tudom. Annyi szent hogy szobor öntésben meg festésben igazi expert lettem. Igazából büszke vagyok magamra hogy legalább az egyik szobában bőven van olyan dolog ami nekem köszönhető. Persze ha a teljes képet nézzük ezek csak apróságok, de mégiscsak az enyémek. Szerencsére most már pár képpel is tudok szolgálni. Itt pl nagyon nem voltam boldog hogy betűsablonnal kellett melóznom.. sose voltam jó benne..

Ezek meg már az említett szobrok, meg az állványaik. A hungarocell kőformázása is engem dícsér. Szuper büszke vagyok mert vagy két napomba telt megcsinálni :)

Hivatalos feladatom persze nem ez. Csak azt meg Peti nem engedi hogy csináljam. Persze ha valakinek valami nyűgje van egyből hozzám rohangál a kérdéseivel, de Peti szent meggyőződése hogy rossz játékvezető vagyok. Mert tudjátok... Amerika más világ. Azt el kell ismernem hogy a custumor serviece-hez nem értek. Itt legalábbis nem. Telefon teljesen más tészta, a fizetési szokásokról lövésem sincs, pedig azt hittem menni fog... De bőven van olyan amihez viszont sokkal jobban értek mint bárki más. Ilyen a játékok levezénylése. Nem jövök zavarba attól hogy el kell mondani a szabályokat, vagy hogy mikor meg hogyan segítsek a csapatnak. A betanítást se hajlandó az én módszeremmel csinálni, mert neki van egy elképzelése és ha törik ha szakad azt kell követni. Amikor meg kiderül hogy tényleg nekem volt igazam fel se tűnik neki. Úgy tűnik hagynom kell hogy elkövesse a saját hibáit, mert tényleg csak abból tanul. Nem egyszer volt már vele nagy veszekedésem, egyszer olyan csúnyán hogy mondtam neki ha nem akar meghallgatni vagy hogy itt dolgozzak, akkor küldjön haza. Úgyhogy ha ne adj isten egyszer csak váratlanul hazaérek akk ne lepődjetek meg. De ilyen formában lehet hogy nem is bánom.. Két hete itt vagyok és még egy játékom se volt amit én vezethettek volna le egyedül az elejétől a végéig. Rendkívül frusztráló ez a bizalmatlanság különösen úgy hogy direkt azért hívott ki mert ismerem hogyan mennek egy ilyen cégben a dolgok.

Node elég is legyen a melós hisztiből... Vannak itt sokkal érdekesebb meg viccesebb dolgok is. Például pár napja megvolt az első sivatagi viharom! Elég naívan azt hittem nem nagyon fogok errefelé esőt látni, és amikor dél körül megláttam az esőfelhőket el se hittem hogy zuhé is lehet. Dörgés villámlás, iszonyatos szél. A negyven fok azért maradt, de jött még hozzá a kellemesen meleg eső is. Kiálltam itt az utcára amin teljesen el lehetett látni a város határáig. 

Igen igen... azt mondjuk még nem említettem, hogy kb elég közel van hozzánk az úgy nevezett Strip, ami Vegasnak a Wesselényi utcája. Mögöttem épp a Luxor nevű csoda casino áll. A piramis csúcsából minden este reflektorral világítanak az égbe, és Kálmánnal sose sikerült közös nevezőre jutnunk ezzel kapcsolatban. Szerintem iszonyat gagyi, szerinte meg tök jó, valami spirituális értelmezésre hivatkozva... Juteszembe, mivel én kaptam meg Kálmán telefonját, így a képeket is tőle örököltem, remélem nem harapja le a fejem a jogtalan felhasználásért :)

A következő napirendi pontban viszont beszélgessünk kicsit a kaszinókról. Mindig is úgy tartottam, hogy én vagyok a tökéletes munkaerő Vegasba, mert semmilyen szinten nem érdekel a szerencsejáték. Ez tökéletesen kijött, amikor Kálmán utolsó estéjén bele vetettük magunkat az éjszakai életbe. Csatlakozott hozzánk egy kinti ismerőse, Tina is, és pár sörrel felkészülve nekiindultunk. Első állomásként, ha már úgy is olyan közel volt, és mindig is idegesített az a fénycsóva, elmentünk a Luxorba..

A nagyon színes pulóveres vagyok én :)

Innen következzék minden amit tudnod kell egy kaszinóról. Fene sok félkarú rabló, annyi féle designnal hogy számolni se tudod már, pókerasztalok, kocka, roulette, whatever... Ami engem igazából zavart kicsit, hogy minden kaszinóban ugyanazok a játékok voltak. semmi extra. Viszont nagy piros pont jár, mivel vihetsz be saját piát, senkit se érdekel. Cigizhetsz bent. ÉS!!! amíg játszol, ingyen fogyaszthatsz!

Elég hosszúra nyúlt az esténk, csak felsorolás kedvéért.. jártunk a Luxorban, az Excaliburban, a New York New Yorkban, az MGMben, a Hootersben, és hajnali 6 körül még a Circus Circusba is benéztünk kicsit.

Excalibur

Kicsi New York

New York padló a zsizsegő emberekkel

Na ez még megér egy misét, mert az MGMben sikerült annyit bóklásznunk, hogy már a szálloda folyosóit jártuk. semmi ablak, folyamatosan ez a fura fény, kva hosszú folyosó, és még én is simán elértem a plafont... látványnak jó, amúgy viszont nekem elég nyomasztó volt

A Hootersben nem csináltunk képet, de el kell mondjam nagyon lelombozott. A plakáton szexi egyenruhás lányok voltak, közben meg úgy kellett vadászni, hogy egyet lássunk... Ne higgyetek a reklámnak...

Ez itt már a csodás reggel, a Circus Circus előtt, ahol...

Beültünk még a jól megérdemelt reggeli ingyen sörünkre, mivel Kálmán közben egyre kevesebb sikerrel hatoslottózott az előttünk lévő gépen. Oh igen.. azt elfelejtettem mondani, hogy itt a pultok olyanok, hogy minden széknél van egy kis játék automata... De legalább a pia ingyen van :D

Ezt a helyet a kocsi keresése közben találtuk a Circus Circusban... a címe legyen... 

with optional Elvis

Sok boldogságot!

Ezennel viszont véget is ér a második fejezet, Kálmán távozásával nem maradt itt régi ismerős, úgyhogy kénytelen leszek a saját lábamra állni valahogy. Úgyhogy überpacsi neki mert segített kijönni, meg mert itt is istápolt, főleg mert ha végeztem otthon is lesz melóm!

Közben végre megkaptam az első szabadnapom is, úgyhogy hiába van délután 3, megyek vissza aludni! puszipá! :)