Bocsássatok meg, hogy sokáig nem írtam, de munkám szépen lassan rémálommá változik. A korrektség híveként nem akartam olyan dolgokról írni, ami a cégen belüli viszályokról meg problémákról szól. Különösen úgy, hogy bőven van még olyan hír, ami még nem is jutott el mindenkihez. Mivel viszont ezen kívül nem sok minden más járt az eszemben, nem tudtam miről írni. Pár dologról most már szerencsére beszámolhatok, de az oroszlán része a híreknek úgyis majd egy-két hét múlva üt be. Addig meg csak ülök a sarokban, a vihar előtti csöndben.
Az a pár dolog meg annyiban merül ki, hogy főnök urunk már több mint két hete elutazott nyaralni, viszont senki se tudja, hogy hova, és meddig lesz távol. Nem volt előre leegyeztetve semmi, de ha lehet hinni a híreszteléseknek, akkor hétfőn vagy pénteken jön vissza... Addig én próbálom vinni a hátamon a bizniszt, úgy hogy fingom sincs semmiről. Zéró tájékoztatással próbálom egyben tartani a helyet, és közben viszont kaptam már híreket, amik egy elég durva szétesést eredményezhetnek a következő pár hétben. Nem akarom az ördögöt a falra festeni, de nem hiszem, hogy sokáig fog ilyen körülmények között működni a hely.
Részemről viszont furcsa mód ez a helyzet felettébb felemelő. Sose gondoltam magam egy nagyon komoly embernek, és ha csak a tényeket nézzük, még totál lúzernek is mondhatnám magam. Kibuktam az egyetemről, bent ragadtam a diákmelómban (apám mondta mindig, hogy diákként ne dolgozz sokáig egy helyen.), heti jó ha 3 napot tudok dolgozni, és örülök ha az albimat ki tudom belőle fizetni... Ennek ellenére viszont ledobtak a világ másik felén, hogy építsek egy céget, de nem adnak hozzá eszközöket. Nincs hatalmam az embereim fölött, a fizetésük fölött, a foglalásaink fölött, igazából semmim sincs... A legelső szabadulós helyemet is több szabadságot kaptam a munkám végzésében mint itt... DE sorra gyártom a jelentéseket, jó kapcsolatom van az alkalmazottakkal, a vásárlóink elégedettek. A részleteket hagyjuk majd az atombomba utánra....
Ami viszont ezen kívül történt...
A korábban említett tinder srácot felkeresve kerítettem magamnak egy jó esti programot... mondtam már... unalmas itt az élet magamban... ajánlott valami mexikói kajáldát (már elegem van a sok mexikóiból.. nagyanyum rakottkáposztáját akarom!!), utána meg kis velencébe vitt állítólag valami nagyon komoly rock clubba.. ahogy beléptünk a helyre az arcom a csalódottság mintapéldánya lett..
A csodás estém örömére a másnapi programot lemondtam, és inkább magam vettem nyakamba a várost. Mármint vettem volna, csak nem szeretek egyedül közlekedni, és este 7 volt, mire rászedtem magam, hogy ha más nem is, azért egy kávéra ugorjak már ki, legalább a buszon nem kell átszállni, nem lesz nagy dolog. És milyen jó dolog, hogy nekiindultam. A kávém után feltűnt, hogy a stratoshere gyaloglótávon van, úgyhogy hirtelen ötlettől vezérelni úgy döntöttem 'megmászom' a monstrumot. A statosphere egy laza 110 emelet magas torony, aminek a tetején kilátó van, meg egy csomó más játék, amit legjobban a következő videó mutat.
Szerencsére nem kell azt mondanom, hogy én mind ehhez túlságosan félős vagyok, mert épp egy vihar közeledett, úgyhogy az összes játékot és a legfelső emeletet is lezárták, csak a 108-on lévő kávézó volt nyitva. Halleluja! Bár nekem már az is pont elegendő adrenalint adott, hogy ezt a 108 emeletet kb 1 perc alatt tettük meg, fent éreztem, hogy mozog alattam az épület, sőt utána még ezt az utat még lefelé is meg kellett tenni.
A minőség nem a legjobb, de azért az érzést nagyjából adja. A blogom Phoenixi részében emlékszem említettem, hogy mekkora élmény volt úgy végigrepülni a város felett, hogy akármerre néztem csak a fényeket láttam. Itt annyi különbség volt, hogy nem repültem, csak álltam a város felett (ezt neked corvintető..), és hiába tudtam, hogy a várost minden oldalról helyek határolják, mégse láttam semmit csak a várost. Meg persze jópár villámot. Nővérem imádta volna.. :D
Útközben még szembe jött velem egy tipikus vegasi kápolna is. Házasodjatok. With additional Elvis...
Egy hét kihagyás után újult erővel léptem vissza a móka világába. A szabadnapom előtti este volt nálunk egy másik szabaduló szoba csapatépítésre. A főnökük meghívott Dannal a másnapra esedékes staff openingjre. Ami a következő hely tőszomszédságában volt... Amerika.. let's not talk about this..
A játék maga a Basement nevet viseli. A sztori szerint egy ember elrabolt minket, bezár az alaksorba, de ad lehetőséget kijutásra. 45 percünk van, utána gyilkos gázzal tölti meg a szobát. A játék alatt voltak színészek a szobában, a sztori szerint ők már régebb óta az emberünk fogjai. Ez eddig felkeltette az érdeklődésemet, viszont a színészekkel együtt 14en voltunk a szobában. Én nem vagyok teljesen elveszve a szabaduló szobák világában, de a 45 perc alatt nem találtam mást, csak egy kulcsot, ezen kívül fingom sincs, hogy mi történt ezen kívül a szobában. Értékelésem 3/10. Ezt is csak azért mert a fogadóterük viszont elég komolyan meg volt csinálva.
Dannal nagy sikert aratott amúgy az együtt töltött idő, és mivel a következő szabadnapom is pont egybe esett az övével, meghívott, hogy menjünk el egy ismerőse bűvész showjára. Danről annyit kell tudni, hogy kb 40 éves, veterán katona, nagydarab, kopasz (képzeljétek el Mr. Muscle lefolyótisztító arcát), és ő is bűvészkedéssel kereste sokáig a kenyerét. Lényeg a lényeg, hogy tudom hogy hajlítják a bűvészek az érmét ;) A barátja műsora brutál amerikai volt. Nagyon szenzáció hajhász, nagyon pózer, és semmi eredetiség. Ennek ellenére persze szórakoztató. Külön aranyos volt, hogy a Fermont streeten volt pont azon a helyen ahol az előző látogatásomkor mindig wcre mentem. Ezután mivel még kora volt, úgy döntöttünk benézünk egy helyi meleg bárba... Igen anya.. Melegbárba.. :D
Ami egy laza csütörtök estén még vegasban sem annyira érdekes mint amilyennek hangzik. Megható volt viszont a két latino srác ahogy az üres táncparketten kerülgetik egymást, táncolnak, néha összemorcognak kicsit, aztán egy csókkal kibékülnek. Aranyos volt volt látni, hogy legalább ők jól megvannak párban. Én meg a sarkokban üldögéltem a varázslóval és kártya trükköket tanultam... De szerencsére az este fénypontja is megvolt amikor Ádám barátom szakállát IS megszégyenítő szőrzetű srác megállt mellettem, hogy felessel kínáljon. Egy szál tangában. A morcosságom egy pillanat alatt megszűnt :D
További híreket egyenlőre homály fedi. Úgyhogy jóccakát nekem, jóreggelt nektek!
